Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére
alakítása és bevezetése azonban lassan haladt. 70 Az átalakítási kísérletek ellenére az ideológiai tárgyak nem lettek népszerűbbek, oktatásuk igazán jelentősen nem tudott megújulni. Ekkorra már a „marxizmusnak” mondott filozófia nemcsak Keleten, de Nyugaton is elvesztette népszerűségét. A hatvanas éveket követő időszak a marxizmus, de általában a filozófia visszaszorulásának korszaka Európában. A számos szélsőséges megnyilvánulástól sem mentes, romantikusnak tűnő diákmozgalmak kora lejárt, a marxizmussal kísérletező meghatározó filozófusok (Herbert Marcuse, Jean-Paul Sartre, Lucien Goldman stb.) meghaltak, a „frankfurti iskola” is elveszítette jelentőségét. A baloldaliak számára nagy reményekkel kecsegtető egzisztencializmus is kifulladt. A filozófiai irodalom világszerte szétforgácsolódott, a „Nagy Elmélet”, a nagy szintézis helyett a túlspecializált részkutatások erősödtek meg (mint láthattuk, Magyarországon ezt még külön is elősegítette az uralmi rend felől érkező nyomás).71 Közben az ideológiai tankönyvek folyamato san újratermelték a Sztálin által kanonizált marxizmust, hiába írtak arról többen, hogy ez már tarthatatlan állapot. A hivatalos ideológia megtanulására kötelezett hallgatók döntő többsége ezért továbbra is közömbös volt a marxizmus irányában, sőt, sokan más eszmék (például a vallások) felé kezdtek el tájékozódni. A korszerűsítési munkálatok alapvetően kudarcot vallottak. 72 Ebben a légkörben robbant ki az ún. „szélcsend-vita”. Ezt a Társadalomtudományi Intézet kutatója, Papp Zsolt indította el az Élet és Irodalom 1984. október 5-i számában megjelent írásával. Papp már 1982-ben meglepően élesen és őszintén kritizálta a hazai marxista oktatást.73 A Miel őtt megalvadunk cím ű cikk azt állította, hogy a magyarországi marxista filozófia, társadalomelmélet, társadalomtörténet-elmélet, struktúraelemzés, 70Hovanyecz 1985, 36–37. 71Almási 1983, 210., 217.; Mórocz 2018, 24–25.; Szerdahelyi 1982b, 17. 72Földes 1989, 25–26.; Ripp 1987, 232., 235–236., 239. 73A Kritika 1982. évi 2. számában megjelent interjúban a tudós kifejtette, hogy szerinte a marxista társadalom- és történetelméleti oktatásnak három készség kialakítását kellene elősegítenie: 1. innovációskészség; 2. demokratikus részvételi készség és igény; 3. identitás. Véleménye szerint „az oktatott társadalom- és történelemelméleti anyag ezeknek kevéssé tesz eleget.” Ezt több okkal magyarázta: szerinte a képzés sok irreleváns tudást közvetít, olykor nagy távolság van a szemléleti sémák és a társadalom valós élete között, a társadalomelméleti képzésben alig jelennek meg a polgári (és a hazai) közgazdaságtan eredményei, de a kortárs társadalomtudományok megállapításai sem épültek be az oktatásba. „Indokolatlannak mondható a tartózkodás kortárs nyugat-európai – például francia, nyugatnémet –, Marxnak elkötelezett társadalomelméleti munkák iránt.” Ez utóbbi gondolat megjelent az említett 1984-es írásában is. Szerdahelyi 1982a, 23–24. 221
