Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére
vábbá az állami egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatás számára közös törzsanyag készüljön. 1978 decemberében az APO áttekintette az ideológiai képzést, s előirányozta külön propagandista osztályok szervezését a képzés pedagógiai, módszertani problémáinak oktatására. Szorgalmazta a pártoktatásban tanulók önálló munkára nevelését, ezért előírta, hogy csökkenjen az előadások száma, nyíljon több lehetőség a vitákra, és a hallgatók beszámoltatása „kevésbé iskolás” módon történjen. 62 Az újra kiadott ideológiai tankönyvek (például Történelmi materializmus. Egységes jegyzet az egyetemek és főiskolák számára. Budapest, Kossuth Könyv kiadó, 1980. stb.) azonban nem tudtak lépést tartani a kádárista politika irányváltásaival. 1978-tól ismét gazdaságpolitikai reformok felé tájékozódott az állampárt vezetősége, sorozatban születtek olyan döntések, amelyeket bajosan lehetett beilleszteni a korábbi, konzervatívabb időszakban propagált szocializmus-felfogásba: a piac növekvő szerepére, a második gazdaság legalizálására, a vállalkozási formák létrehozására, a magánkezdeményezés támogatására stb. tett intézkedések. Mivel a legújabb társadalomtudományi kutatási eredményeket nem engedték érdemben becsatornázni a pártoktatás területére, a tananyagok, oktatási jegyzetek nem tudtak igazán felfrissülni. 63 Eközben a magyar ellenzéki gondolkodók is fokozatosan elvesztették hitüket a marxizmusban, s nemcsak a vulgarizált, hivatalos tananyaggá redukált eszmében, hanem magában a marxista filozófiában is. Ezt talán a legjobban az 1977-es Marx a negyedik évtizedben cím ű szamizdatkötet foglalta össze. A munkát kezdeményező és szerkesztő Kovács András arra volt kíváncsi, hogy mi a marxizmus, és hogyan viszonyulnak hozzá az általa megkérdezett értelmiségiek. A figyelemreméltó válaszok közül kettőt emelek ki. A Bence György–Kis János szerzőpáros arról értekezett, hogy miért maradt korlátozott a „marxista reneszánsz”. Szerintük a hatvanas évek második felében olyannyira népszerűnek tartott marxizmus elsiklott a létező szocialista rendszer működésének alapkérdései fölött. A kelet-európai társadalmak tényleges gyakorlati működéséről nem volt semmiféle lényegi mondanivalója. Beke László azt írta, hogy a hatalom a marxista 62HU-MNL-OL-M-KS 288-7.-568. Javaslat a Titkárságnak az egyéves pártiskola és az esti egyetem hároméves általános tagozata oktatómunkájának a Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata alapján történő továbbfejlesztésére (1976. december 6.), 14–16.; SN 1976, 3. 63Földes 2018, 59–260. 217
