Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére
növelésével, másrészt a szakszervezetek, a Hazafias Népfront vagy az állami szervek feladatainak jobb elhatárolásával. 49 Mind az említett tanulmány, mind pedig az 1973-as tanácskozás előadásai hangsúlyt helyeztek a konvergencia-elmélet bírálatára. Ez a felfogás Nyugaton az ötvenes évek közepétől kb. a prágai katonai intervencióig igen népszerű volt. A konvergencia-elmélet azt jósolta, hogy a szovjetrendszer törvényszerű módon, békésen hasonulni fog a kapitalizmushoz, miközben az is több elemében hasonulni fog a szovjetrendszerhez. Az elmélet hívei úgy vélték, hogy a tudományos-technikai forradalomnak, a kapitalista és a szocialista rendszer nyitottabbá válásának köszönhetően a két világrend addig fog egymáshoz közeledni, amíg eltűnnek köztük a minőségi különbségek. A folyamat végén a szocializmus lényegében feloldódik a piacgazdaságban, s létrejön az egységes ipari társadalom. A kommunista állampártok vezetői (a dezideologizáláson túl) ezt tartották a szocialista országokra leselkedő legnagyobb eszmei veszélynek a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, s ahol lehetett, felszólaltak ellene. (Az MSZMP 1970-es, X. kongresszusán maga Kádár János is a közeljövő ideológiai feladati közé sorolta a konvergencia-elmélet bírálatát.)50 Lakos Sándor az 1973-as tanács kozáson többször is bírálta a konvergencia-teóriát, mondván, hogy az kétségbe vonja a marxi forradalom-elméletet, a „munkásosztály” történelmi szerepét, mellőzi az osztályszempont érvényesítését. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elmélet változatlanul alapvető helyet foglal el a „burzsoá ideológiában”, dacára annak, hogy kialakulása óta többször is „lelepleződött”, háttérbe szorult.51 Ám, hogy miért nincs igazuk a konvergencia-elmélet hí veinek, vagy hogy miért magasabb rendű a marxizmus–leninizmus, nem adtak adekvát választ a KB TTI munkatársai. Mindössze arra történt utalás G. Márkus Györgynél, hogy újabban a „polgári” társadalomtudósok közül is többen felvetették, miszerint a kapitalizmust úgy lehetne „megmenteni”, ha Nyugaton is bevezetnék a részérdekeken túlmutató össztársadalmi tervezést a gazdaságirányításban, s ehhez kapcsolódóan újfajta társadalmi struktúrákat hoznának létre. G. Márkus szerint ez elegendő bizonyíték arra, hogy a burzsoá ideológia – bár terjesztői nyíltan nem vallották be – lényegében „kapitulált” a szocializmus előtt.52 49Lakos 1974, 28., 30. 50Földes 2018, 321., 333.; G. Márkus 1973, 59.; Hanák 1979, 171.; Hülvely 1973, 20.; Kalmár 2014, 237., 356. 51Hülvely 1973, 4–5.; Lakos 1974, 20. 52G. Márkus 1973, 56., 60. 212
