Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/6. Huszár István igazgatósága (1980–1985)
párt átalakítását is, mint például Kerekes György, aki egy 1981 áprilisára befejezett kéziratában felhívta a figyelmet a formálissá vált pártélet problémáira.426 Mások, például B őhm Antal, Gombár Csaba, Kolosi Tamás, Schmidt Péter viszont radikális reformokat követeltek, és fokozatosan eljutottak a többpártrendszer igenléséhez is.427 A többség baloldali gondolkodású volt, de egyre inkább távolodott a Kádár-rezsim „hivatalos baloldaliságától”. Mindezek alapján érthető, hogy az 1970-es évek végére a KB TTI meglehetősen elszigetelődött a pártközponttól,428 annak ellenére, hogy 1978 után a magyar vezetés részben visszatért a gazdasági reformpolitikához. A társadalomtudósok jelentős része azonban úgy vélte, hogy ez túlzottan óvatosan, felemásan történt meg,429 és egyre sz űkebbnek érezte az egypártrendszer szabta kereteket.430 A közgazdaságtannal foglalkozó intézeti munkatársak (Szegő Andrea, Szoboszlai György, Wiener György stb.) – bár más érvekkel, mint a reformközgazdászok – kritizálták a nagyvállalati lobbi vezetőit.431 Ez volt az a periódus, amikor a KB TTI alkotógárdá jának jelentős része elkezdett távolodni a hivatalos marxizmustól, és a frankfurti iskola szociológusai, filozófusai felé tájékozódott. Az 1982-ben hazalátogató Szelényi Ivánnak, aki előadást tartott az Intézetben az új szocialista vegyes gazdaság kialakulásáról, viccesen a szemére is vetette Kolosi Tamás, hogy a Nyugatra távozott szociológus marxistább lett, mint ők. Valóban, Szelényi Nyugat-Európában és Ausztráliában megismerte az élő, kritikai marxizmust, ami valamelyest befolyásolta is későbbi munkásságát. 432 426Kerekes György ugyan soha nem tartozott a Társadalomtudományi Intézet legradikáli sabb rendszerkritikusai közé, de ebben a soha ki nem adott írásában éles hangon kritizálta az MSZMP működését. Többek között kifejtette, hogy a pártvezetésben még mindig gyakori a konspirációs gyakorlat, a vezetőségválasztások formálisak és csak „szavazógépnek” tekintik a párttagokat, a legtöbben pusztán karrierizmusból lépnek be, vagy mert „illik” stb. Lásd Kerekes 1981. 427A szerz ő interjúja Gazsó Ferenccel, 2016. február 15. (A szerző tulajdonában). 428Gombár 2012, 4. 429Kovács János 1984, 42. 430Egyik 1991-es interjújában Kéri László mondta Bihari Mihályt idézve, hogy a reformm űhelyek tudósai sosem vallották magukat reformkommunistának, mert „azok a Grószék voltak, akik csak egy pártot tudtak elképzelni, mi esetleg reformszocialisták lehettünk, de közölünk senki nem gondolkodott kommunista pártban, hanem többpártrendszerben.” Seleszt 1991, 21. Bíró Zoltán is úgy nyilatkozott, hogy Bihari vagy éppen Gombár Csaba valóban nem számított „reformkommunistának”, ők „baloldali demokratikus gondolkodású emberek voltak, akik nagy kockázatot vállaltak.” Pogonyi 1990, 6. 431Kovács János 1984, 32.; Sárközy 1986, 78., 83., 91., 136–137. 432A szerz ő interjúja Szelényi Ivánnal, 2015. június 23. (A szerző tulajdonában), továbbá Szelényi 1990a, 458. 167
