Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.

BEVEZETÉS

sadalomkutatók közti kapcsolatok alakulását, valamint a pártállami rendszer néhány tudományos háttérintézménye és az MSZMP Központi Bizottsága alá tartozó intézmények (Párttörténeti Intézet, Politikai Főiskola) történetét. Ezt azért tartom fontosnak, mert érzékeltetni fogom azt az intézményi erőteret, amelyben a Társadalomtudományi Intézet is működött. A II. fejezetben ismerheti meg az olvasó magának a Társadalomtudományi Intézetnek a történetét, az alapítás előzményeit, a kutatási programokat, illetve az Intézet nemzetközi kapcsolatainak alakulását is. Az intézmény történetét alapvetően a vezetők (az igazgatók) hivatali ideje szerint tagoltam, mert mindhárman (Lakos Sándor, Huszár István, Aczél György) hoztak valami újat az Intézet életébe, mondhatni mindhárom időszak külön korszaknak tekinthető. Természetesen másfajta periodizációt is lehet használni, a kutatás jelen állása szerint azonban ezt az erősen intézménytörténeti/hivataltörténeti strukturálást tartottam ideálisnak. A III. fejezetben három konkrét kutatási program alapján fogom bemutatni, hogy tudtak-e hatni a tudósok a döntés-előkészítőkre. A három kutatási program időben lefedi az Intézet történetét (1966–1991). Az első, az ipari munkások rétegével kapcsolatos vizsgálatok már a KB TTI első éveiben, az 1960-as évek második felében megindultak. A másodikat, az ifjúsággal kapcsolatos kutatást később, a hetvenes években indították, de az 1980-as évekre kristályosodtak ki igazán az elemzések. Ez a harmadik kutatási témáról, a szociáldemokráciát érintő programról is elmondható. (A szociáldemokráciát középpontba állító kutatások ugyanis elsősorban politikatudományi jellegű vizsgálatok voltak, a munkássággal és az ifjúsággal kapcsolatos programokba viszont főleg szociológusokat vontak be.) Azért választottam ezt a három kutatási programot, mert mindegyik jelentősen érintette a szocialista Magyarország politikáját. A rezsim hivatalosan a „munkásosztály nevében” gyakorolta a hatalmat, ezért – egy rövid voluntarista, fundamentalista korszakot leszámítva – kulcsfontosságú volt a pártállami vezetők számára, hogy reális képet kaphassanak a nagyiparban dolgozó személyek hangulatáról, helyzetéről. Az ifjúsággal kapcsolatos vizsgálatoknak többek között demográfiai, családtervezési, munkaerő-gazdálkodási vonatkozásai voltak. A társadalompolitika távlati tervezéséhez kellett ezeknek az elemzéseknek adatokat szolgáltatniuk. A nemzetközi szociáldemokráciát érintő kutatásoknak pedig az volt a feladatuk, hogy tájékoztassák a szovjet tömb államainak vezetőit a nyugat-európai szocialista-szociáldemokrata pártok, politikusok stratégiájáról. Ez a Nyugat felé nyitó kádári külpolitika számára nagy jelentőséggel bírt. 11