Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/1. A magyarországi szociológia és a politika viszonya
ugyan jelentősen felkavarták a korabeli ideológiai állóvizet, de a mából visszatekintve írásai nehezen sorolhatók be az időtálló szakszociológiai munkák közé.52 M űvei inkább társadalomelméletiek, mintsem a szó klaszszikus értelmében vett szociológiai elemzések.53 Amiben viszont Hegedüs igazán nagyot alkotott, az a kutatócsoport személyi állományának létrehozása volt. Az egykori miniszterelnök 1962-ben még a KSH-ban kezdte megszervezni későbbi kutatógárdáját, részben innen toborozta a tudósokat, többek között Nemes Ferencet, Szelényi Ivánt, Varga Károlyt, de bekerültek fiatal közgazdászok (Makó Csaba, Rozgonyi Tamás) és filozófia szakot végzettek (Földvári Tamás, Heller Ágnes, Zsille Zoltán) is a frissen alakított intézménybe.54 A legkülönbözőbb felfogású, több nemzedékhez tartozó emberek dolgoztak együtt a várbeli, Úri utcai épületben. Ott volt a forradalom alatti működése miatt évekig börtönben ülő, s 1965 januárjáig rendőri felügyelet alatt álló Lőcsei Pál és a hozzá hasonlóan antikommunista felfogású Szesztay András, illetve Varga Károly is. Egy helyen dolgoztak velük a baloldali Lukács-iskolához köthető filozófusok (Háber Judit, Heller Ágnes, Varga Iván), vagy az empirikus szakszociológia felé orientálódó Losonczi Ágnes és Szelényi Iván, sőt egy ideig a Nagy Imre melletti kiállása miatt pártbüntetést kapott Gyenes Antal is Hegedüs vezetése alatt tevékenykedett.55 Szintén ott volt a már említett Szántó Miklós, aki Hegedüshöz hasonló utat járt be: 1956 előtt – ahogyan ő nevezte: a kételyek nélküli „hitkorszakban” – még a pártállami apparátusban dolgozó kommunista hivatalnok volt, majd a számára tragikus forradalom hatására nyitott szellemű, kritikai gondolkodású szociológus lett belőle.56 Ez a meglehet ősen heterogén összetételű társaság kifejezetten jól tudott együttműködni, s nem osztotta meg őket a magyar tudományos műhelyek egy részét jellemző, kimondatlanul is továbbélő „népies–urbánus” ellentét. „Azt hiszem, Hegedüsnek eleve az volt a koncepciója, hogy az akkori ideológiai spektrum különböző típusait összeválogatva hozza össze a »csoportot«” – emlékezett vissza évekkel később Szesztay András.57 S valóban, az eltér ő szocializációjú, különböző ismeretekkel rendelkező személyek mintha valóban leképezték volna a teljes magyar szellemi életet egy intézeten belül. 52Csizmadia 1995, 26–27.; Szántó 1998, 193.; Szántó 2008, 39., 99., 104., 106., 109–110., 133. 53Szántó 1998, 173–174. 54Szántó 1998, 139.; Szántó 2008, 19., 21., 95. 55Gábor 1992b, 38.; Pajkossy 2013, 190–191.; Szántó 2008, 89., 97.; Szelényi 2015a, 83. 56Szántó 2006, 262. 57Huszár 2010, 147.; Szántó 2008, 88., 141. 102
