Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.

A Ják nemzetség és monostoralapításai

hanem a választás módja ellen. Ami biztos, hogy 1236 után nem kedvezett a rokonságnak a királyi kegy, és ez 1245 után csak romlott. Zlaudus egyik testvérét, II. Márton comest és ennek három fiát, Jánost, III. Mártont és Mikét a veszprémi egyházzal kirobbant perpatvar miatt em­lítik az oklevelek, ugyanis nem tudtak belenyugodni abba, hogy a püspök az általa felépített Tátika várát és Szántó birtokát a püspökség tulajdonába adta.52 Történt ugyanis, hogy Tátika fia Tátika zalai birtokos 1241-ben a ta ­tárjáráskori zűrzavaros állapotokat kihasználva elpusztította Zlaudus, akkor pozsonyi prépost 1236 előtt vásárolt Szántó (ma Zalaszántó) predi -umát. A 80 márkányi kár fejében neki ítélték az alperes három környékbeli birtokát, de amikor ezekbe Zlaudust a zalai vár seregével támogatva be akarták iktatni, Tátika ezt erőszakkal megakadályozta. Tátika halála után azonban sikerült örököseivel megegyezni. Ők 1248-ban Dénes nádor előtt kénytelenek voltak átengedni Zlaudusnak egy Warod nev ű (a mai Tátika) hegyet. Az ügyről szóló oklevél hangsúlyozza, hogy a kártérítés nem a veszprémi püspökségé, mert a püspök azt saját (Szántó) predium ának el ­pusztításáért kapta.53 Az ítéletet IV. Béla is megerősítette 1251-ben.54 A jáki monostor 1256 április 24-ei felszentelését55 követ ő évben, Zlaudus püspök Tátikát és Szántót testvérei, Márton magister és Kázmér comes beleegye­zésével lelke váltságául a veszprémi Szent Mihály-egyháznak adta a király előtt. A IV. Béla által megerősített adomány hangsúlyozza, hogy a vár a je­lenlévő testvéreket egyáltalán nem illeti meg, mert azt Zlaudus maga sze­rezte Tátikától az egyház népeinek elpusztítása miatt.56 Amikor a püspök 52A konfliktust az irodalom régen számontartja a Kaplyonok történeteként: Karácsonyi 1900–1901, 746., 988–989.; Békefi 1907, 299–303.; Kozák 1962, 224–225.; Pais 1964, 405– 411.; Gutheil 1977, 217–218.; Dénes 1983, 88–91.; Vö. Koppány 2003, 15–17. 53non ratione tamen episcopatus Wesprimiensis, sed pro destructione predii sui de patrimonio aqui ­siti. HU-MNL-OL-DF 200014. – HU-VFL-Veszprémi érseki lt. Szántó 1, – Kiadása: Fejér IX/2. 662–664. 54Vilmos kápolnaispán 1359. aug. 30-i átírása szerint: HU-MNL-OL-DF 200220. – HU-VFL­Veszprémi érseki lt. Tátika 37. – Vö. Veszp. Reg. 520. 55Az err ől szóló oklevél ismertetését lásd a 271. jegyzetnél és az ehhez tartozó szövegnél. 56Zalaudus [... ] personaliter ad nostram accedens presentiam asseruit nobis viva voce duobus frat ­ribus suis, videlicet magistro Martino et Casmerio comite, in nullo contradicentibus, sed per omnia assentientibus, castrum suum Thadeuka vocatum et villam Zantov, cum omni integritate et cum omnibus pertinentiis suis situm in comitatu Zaladiensi, donasse, dedisse et contulisse ecclesie Sancti Michaelis archangeli Wesprimiensi, pro remedio anime sue iure perpetuo irrevocabiliter pacifice possidendum. Preterea idem venerabilis pater dixit predictum castrum in nullo fratribus suis supradictis pertinere, cum ipse aquisierit et habuerit secundum ordinem iuris a quodam nobile nomine Thadeuka, pro destructione seu spoliatione populorum ecclesie superius nuncupate [...] HU-MNL-OL-DF 200017. – HU-VFL-Veszprémi érseki lt. Tátika 2. – Közlése Fejér IV/2. 429–430. és apróbb eltérésekkel IX/7. 669–670. – Reg. Arp. 1168. (A szöveget az eredeti alapján adom.) 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom