Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
voltak védelmüket ellátni. Nem Ják az egyetlen példa arra, hogy régi nemzetségi monostorok kikerülnek az alapító nemzetség fennhatósága alól, és más, többnyire befolyásos nagybirtokosok védelmébe kerülnek. 236 A monyorókeréki uradalmat 1369-től kézben tartó Ellerbachok tehát biztosan nem vallási célból, sem csekély számú birtoka miatt vetettek szemet a jáki és pornói monostorra. Az uradalom terjeszkedése, kikerekítése mellett a megoldást az 1457-ben átengedett kamarahaszna kiváltságban kell keresnünk. A család őse a délnémet eredetű Ellerbach Burkhart I. Lajos udvari lovagja volt a király koronázása óta Záránál bekövetkezett haláláig (1357). 237 Öt fia (Vilmos, Burkhard, János, Frigyes és Bertold) 1369-ben kapta meg I. Lajostól az egykor Ják nembeliek által birtokolt Monyorókeréket (Eberau, egykor Vas megye, ma Ausztria) hat másik vasi faluval (Kolon, Szentpéterfalva, Karácsonyfalva, Beled, Tótfalu és Hassás) együtt.238 A tartományúri harcokban elpusztult 13. századi vár helyén ezt követően felépíthették azt az új várat, amely a család 1499-es kihalásáig székhelye volt. A várépítésről egy eddig ismeretlen adat tájékoztat. 1372. február 1-én Vilmos pécsi püspök kápolnaispán és titkos kancellár előtt Jákmonostori János fia János, András fia Miklós, Jakab fiai, Ják és István magisterek a Ják nemzetségből személyesen tiltakoztak amiatt, hogy néhai Elderboh magister fia Elderboh és testvérei Monyorókerék birtokon várat akarnak építeni. A jákmonostori nemesek ezért eltiltották Elderboch ot a várépítést ől.239 A szomszédban épül ő vár tudatos uradalomszervező tevékenységet sejtetett, és ez nyilván sértette a jákmonostori köznemesek érdekeit. Az uradalom terjeszkedésétől, esetleg a várból kiinduló hatalmaskodásoktól tarthattak.240 Az új nagybirtokos szomszédok 1369-ben, a monyorókeréki privilégiummal egy napon kiadott oklevélben megkapták a hét falu királyi egyenes adóját és a kamarahasznát is, ami jelentős összeget jelentett.241 1457-ben tehát már majdnem kilencven 236Telkit már a 13. században elhagyták kegyurai, végül a 15. században a Garaiaké lett (PRT XII/B. 454–455.). 237Engel 1996, I. 476., II. 68. 238Az adománylevelet és az iktatásról szóló jelentést is tartalmazó privilégium: HU-MNLOL-DL 100125. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua, Monyorókerék 3-8-2.) 239Eredetije HU-MNL-OL-DF 209188. – GYMSMLS 4688, Niczky cs. lt. 86. 240Ezen kívül egyébként még három, ugyanezen a napon kelt, más ügyekkel kapcsolatos tiltakozásukról maradt fenn oklevél: HU-MNL-OL-DF 209189. – GYMSMLS 4689, Niczky cs. lt. 87; HU-MNL-OL-DF 209190. – GYMSMLS 4690, Niczky cs. lt. 88; HU-MNL-OLDL 41866. (Múzeumi Törzsanyag, Jankovich) – Közlése: Sopron I. 399. 241A kamarahaszna befizetése alóli mentességr ől szóló eredeti oklevél nem maradt meg, csak átírásai: HU-MNL-OL-DL 100126. – Batthyány cs. lt. Acta antiqua, Monyorókerék 3-8-4, (1378); HU-MNL-OL-DF 100517. – Batthyány cs. lt. Acta antiqua, Monyorókerék 3-8-8, (1436). 98
