Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
a faluban részeik.216 Nem célom most a falu birtoklástörténetének megírása, ezért nem részletezhetjük a többnyire néhány jobbágytelek ügyében keletkezett pereket, arra azonban röviden mégis ki kell térni, hogy a faluban a Ják nemből eredő kis- és köznemes családok mellett rendelkeztek birtokrészekkel nem e nemzetségből eredő nemesek is. Az Anjou-kor egyik nagyhatalmú bárója, Szécsényi Tamás 1346-ig negyven holdnyi részt217 tartott a kezén. Az oklevelet 1370-ben átírató Miklós fia Jakab Ják nevű fiáról tudjuk, hogy Szécsényi Frank familiárisa volt.218 Eszerint valószínűsíthető, hogy az 1370-es években kimutatott familiárisi kapcsolat sokkal régebbi időre nyúlik vissza a két család között. Mivel Tamás vajda egyéb vasi birtoklásáról nem tudunk, valószínű, hogy a familiárisi kapcsolat következtében kerülhettek valahogyan a jáki birtokrészek a dominushoz, aki azokat 1346-ban juttatta vissza az eredeti tulajdonosnak. Az sem elképzelhetetlen, hogy Tamás korábban vásárolta azokat, hogy familiárisa kezére juttassa. A másik nem Ják nembeli birtokos atyafiság jáki birtokjoga a 13. századra nyúlik vissza. Az 1371-ben említett „jákmonostori” nemeseket nem tudjuk a Ják nemzetségből eredő családok egyikéhez sem kapcsolni. Maga az oklevél egyébként is határozottan megkülönbözteti őket a jól ismert Tyak nembeliektől, rájuk a de Tyakmonostora min ősítést alkalmazza. Miklós fia Pétert minden valószínűség szerint azonosíthatjuk azzal az egyénnel, aki 1377-ben több rokonával és társával együtt átíratott egy 1257-ben kelt oklevelet. Ebben a vasvári káptalan által kiadott 1257-es oklevélben is olyan jákmonostori nemesek (nobiles de Jak monasteriali ) szerepelnek, akik Jákon, a monostor mellett lévő örökölt földjükön (in terra eorum hereditaria sita in 2161397: HU-MNL-OL-DF 209221. – GYMSMLS 4720, Niczky cs. lt. 119; 1397/1400: HUMNL-OL-DF 209223. – GYMSMLS 4721, Niczky cs. lt. 120; 1407/1431/1432: HU-MNLOL-DF 261576. – VML 55, Szelestei cs. Az 1431-es oklevél a monostort is említi: A vasvári káptalan Garai Miklós nádornak. Ítéletlevele értelmében a nádori és káptalani ember kiszállt Terestyénfalvi Domonkos fia: Illés és Banko fia: Bereck, valamint Oladi Miklós felesége: Orsolya asszony Tyak birtokbeli részére, nevezetesen 12 jobbágytelekre, trium vi delicet in una linea penes monasterium Sancti Georgii a parte occidentali, ac novem consimiliter in una linea iuxta sese penes fluvium Sork a parte septemtrionali, ahol a szomszédok és hatá rosok jelenlétében a jobbágytelkek felét, azaz hatot (puta sex fundos curiarum ab alia earum parte mixtim et herbatim dividendo et sequestrando) Szelestei István fiának: Györgynek, másik felét pedig, ugyancsak hat fundos curiarum, Illésnek, Berecknek és Orsolyának ik tatták, nem véve figyelembe az utóbbiak ellentmondását; 1433: HU-MNL-OL-DF 261577. – VML 56, Szelestei cs; 1434: HU-MNL-OL-DF 261584. – VML 63, Szelestei cs; 1436: HUMNL-OL-DF 261585. – VML 64, Szelestei cs. Ebben mint szomszéd birtokost említik Miklós jáki apátot; 1436: HU-MNL-OL-DF 261587. – VML 66, Szelestei cs; 1437: HU-MNLOL-DF 261589. – VML 68, Szelestei cs. 217Ez nagyjából egy egész jobbágytelek szántóföldi állományának felelt meg: Szabó 1969, 16. 218Engel 1996, II. 112. 91
