Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
tagjai a királyi seregben találták meg számításaikat. Nyilván a vasi köznemes eredetű Köcski Sándor vagy a soproni Csornai Lőrinc189 példája vitte a Ják nembeli Sitkeieket is a király táborába, amelynek pontos időpontját nem ismerjük. Az első, Sitkeieket érintő királyi kegy 1323-ban kelt, és ebben az oklevélben Sitkei Kopasz hű szolgálatai már említést nyertek.190 Kés őbb atyafiaival, Istvánnal, Lőkössel és Imrével részt vett a Kőszegiek vasi hatalmát megdöntő Sárvár és Kőszeg elleni ostromokban, amint erről egy 1327-es narratio ból értesülünk. 191 A Sitkeiek királyi, illet őleg királynéi udvarral való későbbi jó kapcsolatát bizonyítja az is, hogy 1335-ben Csépán fia István királyi, Lőrinc fia Lőkös pedig királynéi udvari ifjú volt, akik korábban (nyilván 1333-ban) az uralkodópárt elkísérték a „tengeri részekre”.192 Bejutottak tehát az udvari nemesség soraiba, de a köznemesség ből való kiemelkedési kísérletük – talán a királyhoz való viszonylag késői csatlakozás miatt – nem sikerült. Komolyabb tisztségeket nem kaptak, viszont a király támogatta a kihalt Pornó- és Jákmonostori főág egykori birtokainak megszerzésére irányuló, éveken át tartó erőfeszítéseiket. Ezt a következő adatok egyértelműen mutatják. Miután 1323-ban Sitkei Kopasz adopcióval megszerezte a Veszprém megyei Vinárt és Vajta (Fejér megye) egy részét, a király 1324-ben telepítési szabadságot adott rájuk.193 Királyi adományt kértek, és 1325. január 30-i keltezéssel kaptak is a zalai Végedre, amely egykor a monostoralapító Márton ispán fiai és unokái kezén volt, de a már említett Mike magister a falu egy részét eladta az Endrédieknek. Az iktatást csak úgy tudták végrehajtani, hogy az Endrédiektől visszavásárolták a Mike által eladott részt.194 1325. február 3-án átíratták és megerősíttették Károly királlyal IV. Lászlónak azt az 1273-as kiváltságlevelét, amelyben Ják nembeli Kázmér fia Csépán visszakapta Incéd és Nagymihály birtokokat. Hogy a két falu és az egyiken 189Személyükre és tisztségeikre: Engel 1996, II. 123., 134.; Karácsonyi 1900–1901, 615–617., 865. 190HO I. 118. (=AOkl. VII. 104.) 191AOkl. 577. 192HU-MNL-OL-DL 40713. (Múzeumi Törzsanyag, Szily) – Közlése: Fejér VIII/7. 274. Vö. Kurcz 1988, 300. 193AOkl. VII. 104., VIII. 383., 520., 522. Témánkat nem érinti, de érdemes figyelni az 1323-as királyi oklevél terminológiájára. A kedvezményezettek kérték a királyt, hogy a birtokot örökös nélküli ember birtokaként adja nekik új adomány címén, a király azonban nem ismétli meg a formulát ([ ... ] petens a nobis [...] possessiones sibi eo iure, quo nostre collationi tamquam possessiones hominis sine herede decedentis pertinere noscuntur nove nostre donationis titulo dare et donare perpetuo dignaremur [... ] Károly végül iure quo ad nostram collationem velud possessiones hominis sine herede decedentis devolute censentur, dedimus [...] Kopoz et suis heredibus per eum et heredes suos, heredumque suorum successores [... ] ) HO I. 119. 1941325: Zala I. 180.; 1326: Zala I. 195. Ruzsa 1994, 22–24. 83
