Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
sis baronibus specialiter palatino iudice curie comitibus parochialibus, castellanis, nobilibus officialibus et aliis quibuslibet iustitiariis). Ezzel szemben a jáki okle vélben a király először mindenkivel tudatja a tényállást (significamus tenore presentium quibus expedit universis), és csak a végén fordul parancsával az előbbiektől eltérő megfogalmazású bírái felé (volumus igitur et vobis palatino, iudici curie nostre, universis comitibus castellanis et quibuslibet iustitiariis regni nostri). A különbség szembeötl ő, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a pannonhalmi érdekeltségű oklevélben a szent király által alapított monostorról Károly azt monda, hogy monasterium eiusdem Sancti Martini esset fundamento regum progenitorum nostrorum felicis memorie. Mindez er ősíti a kételyeket oklevelünk hitelességét illetően, hiszen a hamisítások mesterfogásainak kelléktárából építkezik. Birtokok elidegenítése miatt hivatkozás a „szent királytól” eredő szabadságokra, mindezekről oklevél, amely tűz martalékává vált. A felsoroltak ellenére mégis azt gondolom, hogy Károly oklevelét a királyi kancellária adta ki. A bencések értettek annyira az oklevél-hamisításhoz, hogy ne egy ilyen típusú, tulajdonképpen egy konkrét ügy érdekében szóló, de általában semmitmondó oklevelet gyártsanak. Illetve, ha a hamisítás túlságosan merésznek tűnt, akkor egy egyszerűbb megoldás is hathatósabb lett volna ennél a mandátumnál. Ez pedig egy részletes birtokfelsorolás, határokkal, jövedelmekkel stb. bármelyik király nevére kiállítva, mint amilyeneket például a kolozsmonostori apát csináltatott.180 Egész egyszer űen egy ilyen, semmilyen birtokot, vagy jogot, kiváltságot néven nem nevező oklevelet nem volt érdemes hamisítani, főképp nem a nagybíráknak címezve, akiknek bíróságán a maguk lehet őségeihez mérten azért ügyeltek a hamisítványok kiszűrésére. A hamis okleveleket ugyanis éppen a „jogok” túlzott részletezése árulja el. Jeromos apát tehát egyfelől a „becsületesebb” utat választotta – azaz egy hamisított oklevél átíratása és megerősítése helyett panaszkodott a királynak, és tőle kért törvényes segítséget –, másfelől pedig egyúttal sugalmazta is a királynak a védelem módját. Hasonló esetekben a király a panasz jogosságának megállapítása érdekében vizsgálatot rendelt el a végső döntés meghozatala előtt.181 Jelen esetben ez nem így történt, amib ől arra követ-180Jakó 1984, 112. 181Jó példa erre a Nyitra megyei kolosi monostor esete. A király miel őtt megerősítette régi birtokaiban, határjárást rendelt el, és csak a nyitrai káptalan vizsgálata után adta ki privilégiumlevelét (AOkl. XI. 360., 361., 486.). Megjegyzendő, hogy a kolosi monostor oklevelei között van az 1332-es jákival rokonítható, a bírói fórumokhoz címzett királyi parancslevél 1430-as átírás formájában (HU-MNL-OL-DL 2465. = AOkl. XI. 573.), hitele azonban kérdéses (Györffy 1963–1998, IV. 410–411.), ezért további vizsgálatokat igényel, amit külön tanulmányban szeretnék elvégezni. 79
