Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
a fennmaradt hamis oklevelek nagy számából ítélve nem is sikertelenül. A bencés rendtörténet munkálatai közben Erdélyi Lászlónak is feltűnt a hamis oklevelek feltűnően nagy száma, ezért a pannonhalmi, zalavári, bakonybéli és tihanyi hamis okleveleknek a feltehető hamisítási év szerinti rendezésével megpróbálta kiértékelni azokat. Megállapította, hogy az oklevél-hamisítás, illetőleg interpolatio összefügg a királyi birtokrestaurációs politikai korszakokkal, valamint az „ököljog” uralmával, a jogbizonytalanság idejével. Az első oklevelek a királyi birtokrestauráció 13. századi nagyobb kísérlete alkalmával készültek, amely erőteljes kísérlet egyszerre szembetűnővé tette az írásbeliség értékét, valamint korszükségletté a hiányzó régibb oklevelek pótlását.173 Az Árpád-kor után a 13-14. század fordulója nagy birtokfelforgatásai után az Anjouk évszázadában került sor a következő hullámra, végül pedig a török hódoltság után. Erdélyinek lelkiismereti, „kegyeleti” problémát is okozott a hamisítások ténye. Személyek vagy testületek (bencés rend) felelőssé tétele helyett a kor és a társadalom „szellemében” kereste az okokat. A negatív megítélést enyhíti a „társadalmi kényszer”, „midőn alaposan föltehetjük, hogy súlyos anyagi vagy erkölcsi veszteség elkerülése végett jogtörténeti emlékiratot készített valaki legjobb tudása, igaznak vélt hagyomány s a tényleges jogi helyzet alapján olyan oklevél mintájára és pótlására, amely hite szerint megvolt, de elkallódott”. „Az írásbeliség immár kényszerítő elve társadalmi doktrínává tette azt a hitet, hogy a jogos birtokokról az adományozók régebben is okvetlenül adtak okleveleket s ez alól legfölebb a nemesek ősfoglalású földjei tehettek kivételt. Ez a naív hit és társadalmi kényszer teremtette meg az oklevél-pótlás és utánzás ösztönét.”174 Magyarországon szinte minden szerzetesrendet kapcsolatba lehet hozni oklevél-hamisítással, a bencések azonban toronymagasan kiemelkednek közülük. 175 Természetesen ez nem magyar sajátosság. Borsa Iván az „Archiv für diplomatik, Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde” című folyóirat 1962–1964-es számainak – amelyek igen sok olyan tanulmányt tartalmaztak, amelyek különböző bencés apátságok javára kiállított hamis vagy interpolált oklevelekkel foglalkoznak – ismertetését a következőkkel zárta: „Elgondolkoztató, hogy Nyugat-Európa bencés kolostoraiban szinte rendszer volt egyházi és gazdasági kiváltságokat saját készítésű oklevelekkel megszerezni illetőleg biztosítani. Egy-egy kiemelkedő, erős akaratú apát 173Erdélyi 1908, 6–7. 174Erdélyi 1908, 4. 175Csóka 1969, I. 355–356. 77
