Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
korporációt engedélyező oklevele egyértelműen kimondja, hogy a patronátus Szentgotthárdé. Hogyan és miért kerülhetett vissza a királyi jóváhagyás ellenére a pornói kegyuraság a Ják nemzetséghez? Találunk-e hasonló példát más monostorok esetében? A zselicszentjakabi apátság potestas át az alapító – egyenes ági örökösök hiányában, halála után – a királyra hagyta. A 13. század közepén azonban a monostort mégsem a király, hanem a Győr nemzetség kezén találjuk.120 A jelenségre Kumorovitz L. Bernát nyomán Fügedi Erik is felfigyelt, és szerinte ugyanez állapítható meg a néhány főpap által alapított monostorral kapcsolatban is.121 „Nem világos számomra, hogyan jutott ilyen esetekben a nemzetség a patronátushoz, s ezzel gyakorlatilag a monostor birtokába. Két gondolatot vethetek itt fel: 1/ ha ez történt, akkor talán ismert és érvényes volt a korai magyar társadalomban az a jogelv, amelyet ma jogászaink a római jog szavaival fejeznek ki: solo cedet aedificum, azaz az épület vagy bármely más létesítmény azé, akinek a földjén áll, bárki is építette; 2/ az is lehetséges, hogy a püspök életében vagy halálában a monostort rokonaira hagyta. Bizonyítékunk egyikre sincs.” 122 A „nemzetségi jog” figyelembevételével közelebb jutunk az igazsághoz. Fontos analógiával szolgál a pusztaszeri monostor esete, amelynek a birtokai felett 1329 és 1332 között pereskedés zajlott. A kegyuraságot birtokló Szeri Pósa és rokonai megosztották ezeket, amikor váratlanul feltűnt Tiszai Pál személyében egy rokon, aki Bárkalán nembeliségére hivatkozva részt kért a birtokokból. Mivel ezt igazolni is tudta, a monostor birtokainak har-120Kumorovitz 1964, 68–69. 121„Nem állunk sokkal jobban azzal a három esettel sem, amikor egy úri nemzetséghez tar tozó prelátus alapított monostort, s az a nemzetség birtokába került. Az első esetben a Kán nembeli Péter spalatói érsekről van szó, aki 1183 előtt a szenttrinitási, a másodikban fiatalabb kortársáról, a Bor-Kalán nembeli Kalán pécsi püspökről, aki a pusztaszeri, és végül a harmadikban a Rátót nembeli Mátyás esztergomi érsekről, aki 1240 körül a rátóti premontrei monostort alapította. A három eset oly nagy bizonyítóerővel rendelkezik, hogy Györffy ebből következtethetett arra, hogy a bélapátfalvi cisztercita apátság megalapítója, Klétus püspök valószínűleg az Örsúr nemzetségnek volt a tagja.” (Fügedi 1991a, 43.) Példái közül egyedül csak az utóbbi és a rátóti prépostság esete vonatkoztatható ide. Péter spalatói érsek a szenttrinitási monostornak nem biztos, hogy az alapítója volt, 1183-ban csak kegyúrként említik (Györffy 1963–1998, I. 391.). A pusztaszeri monostort biztosan nem Kalán püspök alapította – ahogy a korábbi irodalom vélte –, ugyanis a régészeti feltárás az apátság 11. századi alapítását bizonyította: Almási – Trogmayer 1994; Trogmayer 1996. Klétus vagy Kilit püspök Örsúr nembeli volta pedig nyilvánvalóan elírás a Bél nem helyett (Vö. Györffy 1963–1998, I. 757.). Ide sorolható viszont a Fügedi által nem említett garábi premontrei prépostság, amelyet Kökényes-Radnót nembeli Mikudinus fehérvári prépost, később győri püspök (1176–1187) alapított 1171 körül, és későbbi kegyurai is e nemzetség tagjai: Oszvald 1957, 242. 122Fügedi 1991a, 43–44. 60
