Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
vagy valamelyik őse még a 12. században. A nemzetség névadó birtoka mellett nyilván tudatosan egészítette ki uradalmát a birtokszerző ezzel a jelentékeny, Pornó köré szerveződött földterületettel. Az „uradalom” István szerzetbe lépése, és ezzel magszakadása után királyi értelmezés szerint az uralkodóra szállt volna vissza, a rokonság felfogása szerint azonban ők is igényelhették. A megoldást az jelentette, hogy az örökhagyó birtokairól királyi engedéllyel végrendelkezik, ugyanakkor valamilyen módon gondoskodnia kellett a rokonság „kielégítéséről” is, hogy a későbbiekben ne pereskedhessenek. A rokonsággal való egyezkedésről vannak adataink, így a király szempontjából logikus lépés volt, hogy a kancellária az oklevélben nem szerepelteti a rokonság beleegyezését. Ez esetben ugyanis hallgatólagosan elismerte volna a rokonság öröklési igényének jogosságát. A rokonság tehát de iure nem mondott le a birtokokról, mert a királyi hatalom felfogása szerint nem volt hozzá köze, ezért nincs szó az esetleges hozzájárulásukról a király oklevelében. Adataink azonban arra mutatnak, hogy István szerzetbe lépését valójában megelőzte az apja birtokai feletti rokonokkal való osztozkodás. Jován fiaival való megegyezésről nem maradt oklevél. II. András iménti beleegyező oklevele feltételezi azt, hogy korábban Mike és Csépán vagyona felett osztályt tettek, nem lehetetlen, hogy többek között az oklevél határjárásában Márton és Jakab comesek predium aiként szerepl ő szomszédos falvakat kapták meg. A tágabb rokoni körrel való megegyezés bizonyítéka egy ugyanebben az évben (1221) kelt nádori oklevél, amely szerint a Jákiak (értsd: Jákfaiak, a nemzetség Rába balparti ágának tagjai) rokonaikkal (cum suis cognatis), Jován fiaival: Márton és Jakab comesekkel megegyeztek. Hosszú ideig pereskedtek ugyanis örökölt birtokaik felett (super divisionem terrarum ipsorum hereditariarum), míg végül úgy állapodtak meg, hogy Már ton és Jakab comesek Kőröselő nevű földjüket örökre átengedik a kilenc megnevezett Jákfainak.108 A f őágak közötti osztály ezzel vált területileg is teljessé, mert Márton ispánéknak ezzel megszűnt Jákfa környéki birtoklásuk. A Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás ezzel nem zárult le, a következő generáció tagjai ismét napirendre tűzték a kérdést. A Jákmonostori főágnak még 1259-ben is újabb birtokot kellett átadni a Rába balparti főág tagjainak, ezután le is szögezték, hogy „a Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás miatt többé már nem követelhetnek semmit” tőlük.109 Ist -108HU-MNL-OL-DF 209103. – GYMSMLS 4601, Niczky cs. lt. 1. – Kiadása: Urk. Burg. I. 84. (118. sz.). 109HU-MNL-OL-DF 209107. – GYMSMLS 4605, Niczky cs. lt. 5. – Kiadása: Urk. Burg. I. 266. (390. sz.) – Reg. Arp. 1210. 55
