Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.

A Ják nemzetség és monostoralapításai

1262-ben Tátika felső várában meghalt,57 testvére, Márton comes és ennek fiai: János comes, Márton és Mike a püspökség két (alsó és felső) Tátika várát – amelynek területét, a királyi oklevél állítása szerint a püspökség Tátika fiának, Tátikának a tatárjárás idején a püspökség ereki népeinek el­pusztítása miatt kapta, és amelyeknek falait az egyház javaiból és népeinek munkájával építtette – elfoglalta a püspöki kápolnához tartozó szent dol­gokkal, amelyeket Róbert püspök idejétől gyűjtöttek egybe, a püspöki kincstárral, az egyház összes kiváltságlevelével, az egyház kincseivel és okleveleivel együtt. A Zlaudus utóda, Pál püspök kezdeményezésére meg­induló perben a királyi ítélet elmarasztalta Mártonékat. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, mert István király országrészébe menekültek, ki­használva az országban Béla és István között épp ekkor kibontakozó pol­gárháború jogi kiskapuit. Később sem IV. Béla, sem V. István, sem a közös bíróságuk nem tudott érvényt szerezni az elmarasztaló ítéleteknek. Márton és fiai mindig újabb határidőt kértek, amelyeken nem jelentek meg. Miután többször megismétlődött, hogy nem teljesítették megjelenési kötelezettsé­güket az ország bárói előtt, a Pál püspök által előterjesztett bizonyítékok alapján a király 1266-ban végleges ítéletet hozott: a két Tátika várat vissza kellett adniuk, az okozott 5400 márka ezüst értékű kár fejében pedig át kel­lett engedniük Szántó, Nyirád és Szőc nevű falvaikat a püspökségnek. A királyi oklevél megemlíti, hogy az ítélethez hozzájárultak Márton rokonai, Kázmér comes fia Csépán és Jakab fia Bertalan magister is, ami azt jelenti, hogy a felsorolt birtokokhoz – Nyirádhoz és Szőchöz mindenképpen – Zla­udus rokonságának is köze volt. Az iktatást sikeresen végre is hajtották. 58 IV. Béla király iménti, a veszprémi püspökség javára szóló ítélete (no­vember 20.) után három nappal egy másik oklevelet is kiadott, amely a káptalan kárpótlását rendezte. Zlaudus halála után ugyanis testvére, Már­ton fia Márton comes elvitte Tátikából azt az aranykelyhet is, amelyet még IV. Béla Zlaudus életében adott a káptalannak lelke üdvéért, valamint azt 57Az alább (59. jegyzet) idézend ő 1266-ban kelt oklevél szerint a tempore obitus Zlaudi episcopi [...] scilicet per quadriennium [ ... ] 58HU-MNL-OL-DF 200019. – Veszprémi érseki lt. Tátika 3. – Kiadása: Fejér IV/3. 322–330. – Reg. Arp. 1502. Nyirád és Szőc eredetileg tehát Ják-birtok volt. Amikor V. István 1272-ben a püspökséget megerősítette Tátika vár birtokában, az iménti három falu, Szántó, Nyi­rád és Szőc mint ennek tartozéka tűnik fel. HU-MNL-OL-DF 200025. – HU-VFL-Veszprémi érseki lt. Tátika 5. – Kiadása: Zala I. 66–67. – Reg. Arp. 2209. Későbbi sorsuk osztozik Tátika vár változatos sorsában, Nyirádot azonban, úgy látszik, a püspökség megtartotta magá­nak. Veszp. Reg. 195., 217. sz. – Tringli István hatalmaskodásról szóló monográfiájában egyértelműen az ifjabb király táborához tartozó püspök és testvérei elleni „minden tekin­tetben politikailag motivált” ítéletről beszél. Az egészen biztosan túlzó 5400 márka érték pedig nem fedi a valóságot, és az említett célt szolgálta. Tringli 2022, 513. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom