Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
A Ják nemzetség és monostoralapításai A nemzetség főága Bárhogy döntsünk is az alábbiakban a nemzetség eredetét illetően, abban nem kételkedhetünk, hogy amikor a 13. század elején megsokasodó okleveles forrásokban a generatio fölbukkan, már régi múltra tekintett vissza a birtokos társadalom előkelő részeként. Az ekkortól felbukkanó személyeket úgynevezett nemzetségi ágakba tudjuk csak összefűzni, a nemzetségen belüli szűkebb és tágabb rokonsági csoportok egymáshoz való viszonyát már nem lehet pontosan rekonstruálni. Karácsonyi János három főágra osztotta a nemzetséget, ami ma is helyesnek bizonyul. Közös nemzetségi birtokaik nagy részét a három főág ősei a jelek szerint a 12. században felosztották, és egyedül Ják maradt közös birtok. Az ágak között óriási vagyoni és presztízsbeli különbség volt. A Pornó- és Jákmonostori főág felfelé ívelő pályája Jákról indulhatott ki, a Pinka mentén elhelyezkedő birtokegyüttese nagyrészt ági szerzeménynek bizonyul, csakúgy, mint a későbbi Szentgyörgyi grófok Pozsony megyei névadó birtoka, amelynek Csépán bán volt az első ismert birtokosa (1209). A főághoz rokonsági fokban közelebb álló Rába jobbparti ág Sitke környékén, míg a Rába balparti ág Jákfa környékén birtokolt. Míg utóbbi tagjait a királyi hatalom is „csak” királyi szerviensnek tekintette a 13. század elején, addig a Pornó- és Jákmonostori ágból származókat egyértelműen az arisztokrácia soraiba tartozónak számították. Karácsonyi nagy műve óta a Ják nemzetségről valamivel többet tudunk. Kiderült, hogy tagjai nemcsak Vas megyében laktak, hanem Zalában és Veszprémben is, valamint az ország más részein, Temes Bodrog és Csanád, valamint Valkó megyében is birtokoltak.33 A nemzetség tehát nagyobb és szerteágazóbb, mint eddig tudott volt. Karácsonyi János egy 1259-es oklevélre 34 hivatkozva állította fel a főág nemzedékrendi tábláját, miszerint Mike és Jován testvérek vol-33A zalai és valkói birtokokat lásd alább. A bodrogi, csanádi és temesi javaikról a nemzetség Rába jobb parti ágához tartozó Sitkei és Gétyei családok őseinek 1211-es osztálya szól. A fehérvári káptalan előtt Chama és L őrinc testvérek, valamint Pál és Benqua nevű rokonaik megosztoztak birtokaikon, quod predia que vocantur Iyak cum terra Kevr [ us ] , quod [ est ] in [...] tea parte Baba, et [ ...] sithka cum terra Bayth de parrochia Castri Ferrei ; Tukurch et Harumfa de Budrug; Kaal, Luev et Pochvr de parrochia Tymisiensi Choma -nak és L őrincnek, míg Paulo et Benque jutott Lvev de parrochia Suprvniensi et Zerente de Zala et Alma de Wag et Karian cum terra Puthud de Budrug et Agard de parrochia Chenadiensi. Az oklevél a fehérvári káptalan 1252. aug. 21-i átírásában maradt fönn: HU-MNL-OL-DL 40030. (Múzeumi Törzsanyag) – Közlése: Urk. Burg. I. 61. (90. sz.) Vö. Györffy 1963–1998, I. 719. és 731. Az oklevélben említett Lőrinc az 1238-ban is szereplő (Urk. Burg. I. 183–184. (255. sz.) Sitkei család őse. 34IV. Béla király 1259. márc. 30-án kelt és eredetiben fennmaradt oklevele szerint a király előtt a Ják nemzetségbeliek örökölt birtokaik felosztása miatt hosszú pereskedés után 25
