Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Az 1332. évi kritikus oklevél
királyok alatt, mivel ugyanis az eredeti, kezdetleges épületeket a tatárok elpusztították, csak ezt követően gondolhatott az „apátúr Isten méltóbb háza emelésére”.20 Ezzel szemben leszögezhetjük, hogy a szent királyok alatt a korabeli források egyértelműen I. István és I. László királyokat értik,21 és ha Károly nem róluk, hanem más királyel ődeiről beszél (például IV. Béla stb.), azt sohasem nevezi szent királyoknak.22 Nem beszélve arról, hogy IV. Béla nem nagyon jöhet szóba adományozóként, mert a jelek szerint a Jákokat éppenséggel nem halmozta el tisztségekkel és adományokkal, sőt – mint látni fogjuk – birtokokat vett el tőlük. Nincs okunk konkrét személy konkrét adományára gondolnunk. A „szent királyok” szóhasználat mellett azonban az oklevél egyéb tartalmi vonatkozásai is elgondolkoztatóak. Különösen, hogy a „szent királyok” szabadságokkal és kiváltságokkal látták el a monostort, és az erről szóló oklevelek elégtek. Nem kevésbé meghökkentő az az állítás, miszerint a monostort ötven szerzetesre szabták. A monostort szabadságokkal és kiváltságokkal ellátó „szent királyok” szereplése az oklevélben semmiképpen sem egyeztethető össze a valósággal, így valóban minden okunk megvan arra, hogy hamisításra gondoljunk. 20Uo. 831. 21Például a zágrábi káptalan tizedügyében az uralkodó úgy foglalt állást, hogy mivel a haj dani szent királyok, elődei és az ország prelatusai úgy rendelkeztek [...] (olim sancti reges et progenitores nostri et prelati venarabiles regni Hungarie sancte et provide statuerunt) (1317: AOkl. V. 471. – HU-MNL-OL-DF 283555.). – A magyar főpapok a pápának 1338-ban írt, király elleni panaszlevelükben is előkerülnek a szent királyok. Károly az országot megfosztotta az összes szabadságtól és szokástól, amikkel Szent István, Szent László és más királyok megajándékozták (omnibus libertatibus et consvetudinibus, quibus regnum et regnicole, nobiles et populares per sanctissimos Stephanum, Ladislaum et alios felicis recordacionis eiusdem regni reges et patronos donati fuerant), továbbá az ország szent királyainak rendelkezése sze rint a főpapoknak kell tanácsaikkal az országot és a királyt vezetniük (ex antiqua instituci one sanctorum regum regni Ungarie [...]). Fraknói, Oklevéltár 1–4. – AOkl. XXII. 458. 22Károly 1326-os privilégiuma szerint az erdélyi püspökség a kolosi, désaknai stb. tizedeit ratione donationum sanctorum regum progenitorum et antecessorum nostrorum bírta (Fejér VIII/3. 92. – AOkl. X. 246. a regeszta nem említi a szent királyokat). – 1326-ban az egri püspökség számára erősít meg IV. Béla oklevelet: Belae, olim illustris regis Hungariae, aui nostri charissimi, beate memorie (Fejér VIII/3. 77.) – Bele, olim inclyti regis Hungarie, predeces soris et avi nostri charissimi, felicissime recordationis, confirmans privilegium sanctissimi regis Stephani, similiter praedecessoris nostri, piae memorie (Fejér VIII/3. 462. – AOkl. XIV. 138.) – A szent királyokra való hivatkozás annyiban tekinthető általánosnak, amennyiben egy aktuális jogállapot, kiváltság régiségét kívánták hangsúlyozni. A különböző társadalmi rétegek előszeretettel Szent Istvánra vezették vissza kiváltságaikat, státusukat. 1320-ban a beregszászi hospesek a „szent királyoktól” nyert szabadságaikra hivatkoznak, pontosabban panaszkodnak a királynak, aki a „szent elődeitől nyert szabadságuk ellenére” helyezte közibük beregi officiálisait. AOkl. V. 774. (Vö. Györffy 1963–1998, I. 532.) – Az országbíró 1330-ban a királyi iniciatíváról így ír: a királyi gondoskodás a szent királyok ideje óta condicionarius jogcímen hozzákapcsolt királyi és királynéi jogokat korábbi állapotukba akarja visszahelyezni. (AOkl. XIX. 273.), hasonló környezetben: AOkl. XIX. 439.; 552. 21
