Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és a jáki apátság – Összegzés és kitekintés
Kopasz, Szabolcs), valamint a német nevek teljes hiányából ugyanis egyértelműen erre következtethetünk. Jövevény mivoltát kizárólag a krónikákra alapozták a későbbi történetírók. A Jákok szegényebb – Rába balparti és jobbparti – ágából több köznemesi család eredt (a Sitkei, a Szelestei és az egerszegi Kemény), közülük a Nicki emelkedett az újkorban főnemesi rangra. A jáki monostor művészettörténeti jelentősége ellenére nem volt jelentős egyházi intézmény. Az 1332-es oklevélben említett kiváltságot egy 1249-ben kelt oklevélben megfogalmazott sajátos jogviszonnyal, az úgynevezett magisztrátus-joggal magyarázom. A birtokait tekintve viszonylag gyengén javadalmazott jáki monostor az alapító Márton ispán és még inkább fia, Zlaudus veszprémi püspök közbenjárására kaphatta meg a győri püspöktől a jákfai plébániatemplom fölötti magisztrátusi kiváltságot, ami a tizedekből való részesedést jelentette. A monostoralapító Öreg Márton ispán ágának 13. század végi kihalása után a Ják nembeli, de Jákon nem birtokos Sitkeiek révén 1325-ben megszerzett kegyuraság a nemzetségen belüli megegyezés értelmében hamarosan a Jákon birtokos Ják nembeli családok kezébe került, amelyek (a Szelestei, Szentivánfalvi, Terestyénfalvi és Nicki családok ősei) megpróbálták az apátság birtokrészeit megszerezni, és a tized- és más jövedelmeit a maguk számára kisajátítani. A 14-15. század fordulójától azonban a kegy -uraság intézményében már inkább a kegyurak védelmi kötelezettségei kerültek előtérbe, anyagi haszonra esetleg csak az apát személyének kiválasztása (rokon) révén tehettek szert. A 14. század vége felé ezért a monostort kegyurai minden valószínűség szerint magára hagyták, miután hosszú ideig élvezték jövedelmeit és pereskedtek birtokaiért. A 14. században ugyanis a nemzetségbeli rokonok értetlenül álltak az egykori nemzetségi monostor intézményével szemben, számukra az egy anyagi hasznot hozó, gazdasági jellegű vállalkozássá silányult. Az apátoknak a kegyurakkal való, az egész Anjou-korra kiterjedő küzdelme sikeres volt, mert a kegy -uraságnak a kötelezettségeket tartalmazó oldala (az apátság védelme, javainak, birtokjogainak megőrzése, gyarapítása, az épületek, így a templom folyamatos karbantartása) került előtérbe. Alighanem az e feladatra való anyagi képtelenség és szándék hiánya volt az oka, hogy a nemzetség hallgatólagosan lemondott a reprezentatív építményről és a hozzá tartozó szerzetesekről. Így került az apátság királyi adományként 1457-ben az Ellerbach család birtokába, ennek kihalta után végrendelettel Bakóc Tamás esztergomi érseké lett. Bakóc unokaöccsére és annak leszármazottaira, a monyorókeréki Erdődy családra hagyományozta, akiknek az 1557–1613 136