Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
hitelesnek minősülő oklevelek alapján röviden áttekintjük a kérdést, mert a jelek szerint a hamisítások hátterében a magisztrátus-jog húzódott. 346 A sasadi és örsi leányegyházak a kelenföldi plébániához tartoztak. Királyi alapítású és kegyuraságú egyházak lévén az esztergomi érsek lelki joghatóságának engedelmeskedtek annak ellenére, hogy területük a veszprémi püspökséghez tartozott. Emiatt azonban a veszprémi egyház is igényt tartott a tizedekre, nem csak a pesti plébános, aki királyi egyház vezetőjeként tizedkiváltsággal rendelkezett. Már 1225-től adatolható a kelenföldi dézsmákért köztük kialakult konfliktus. A probléma akkor tört újra a felszínre, amikor IV. Béla király 1243-ban mindhárom egyházat teljes jogon a péterváradi cisztercieknek adta, azaz ő maga lemondott a kegyuraságról, a pap kijelölésének jogáról, és az addig az esztergomi érseket illető beiktatás (institutio ) jogát is a monostorra ruházta. Béla oklevelével kapcsolatban fel sem merült a hamisítás gyanúja, sőt állításait megerősíti IV. Kelemen pápa hiteles, 1265-ös bullája.347 Mivel a királyi oklevélben még utalás sincs arra, hogy ez az 1243-as adományozás egy korábbi adomány megerősítése lenne,348 arra kell gondolnunk, hogy az apátság csak ekkor kapta meg a ke lenföldi plébániát.349 Az oklevél teljes egészében királyi rendelkezés, nem említi az esztergomi érsek esetleges hozzájárulását,350 és azt sem, hogy a 346Annál is inkább indokolt ez, mert monostor és a veszprémi egyház közti per egyik 1291-es egyezséglevele adott alkalmat a tizedügy egyik feldolgozójának, Pataki Vidornak, hogy megmagyarázza a quarta magistralis t. „A dézsma negyedrészét érthették alatta, mely a beszedés tisztségének fejében a helyi lelkész életfenntartását szolgálta.” Pataki 1942, 11. 30. jegyzet. 347Érszegi 1995, 33. 348Pataki 1942, 8. az oklevél szövegével ellentétes módon a „jövedelemforrás újrameger ősítéséről” szól. 349Az adományozás okát Érszegi abban látja, hogy a püspök megneheztelt a veszprémi káp talanra, amely nem a szándékainak megfelelően választott az egyházmegye élére új püspököt. Zlaudus „püspök megválasztásának idejét pontosan nem tudjuk megállapítani. Az azonban biztos, hogy elődje, Bertalan püspök 1243. június 5-én fordul elő utoljára oklevélben, s csak 1244. ápr. 21-én említik újra a veszprémi püspöki széket, immár üresen, mivel Zelandus megválasztását nem ismerte el a király. Ezek alapján sem lehetetlen, hogy a két esemény összefügg, vagyis, hogy a szándékai ellenére megválasztott püspök miatt vette el a veszprémi egyháztól IV. Béla király a kelenföldi Szent Gellért-egyházat, s adta a bélakúti monostornak.” Érszegi 1995, 36–37. (35. jegyzet). IV. Bélának az új veszprémi püspök megválasztásának módját illető haragjáról világosan beszél 1269. okt. 3-án kiállított, sokat vitatott oklevele: Mon. Strig. I. 568. (=Reg. Arp. 1617.) Kritikájához: Kumorovitz 1972, 27– 29. Látszólag kronológiai nehézséget okoz, hogy Bertalan püspök 1243. jún. 5-én még él, aug. 29-én pedig már a királyi „bosszúról” szóló oklevél is megszületett. Érszegivel együtt korábban magam is (Rácz 2000a, 12.) úgy gondoltam, hogy ebben a szűk három hónapban zajlott le Bertalan püspök halála és Zlaudus gyors megválasztása. Vö. 48. jegyzet. 350Ezzel szemben vö. Érszegi 1995, 34.: „IV. Béla király oklevelében első ízben találkozunk azzal, hogy az esztergomi érsek is beleegyezését adta a kegyúri jog átruházásához” – talán az 1237-es péterváradi alapítólevélre gondolva. 125
