Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.

Előszó

Aktualitásuk miatt különösen fontos megemlíteni az elmúlt évek régészeti kutatásait, amelyek eredményeit mindenképpen hozzá kellett illeszteni az eredeti dolgozat szövegéhez. A jáki kutatásban szempontunkból a 2019-től – a szó szoros értelmében – felszínre került két legfontosabb eredmény az, hogy a Pap Ildikó vezette ásatások során a Szent György-templom belső terében – ahol első alkalommal nyílt lehetőség régészeti feltárást végezni – egy kora Árpád-kori egyházi épület alapfalaira bukkantak, vagyis sikerült megtalálni a Valter Ilona által már megsejtett korábbi templomot. A másik újdonság, hogy a déli toronyaljban – ahol a falképek ábrázolásai alapján a Szent György-templomot alapító Jáki Nagy/Öreg Márton temetkezési helyét sejthettük – feltártak egy kőlapokkal fedett, legkésőbb a templom alapozásánál kialakított téglasírt. A már az egyházi épület használati idejében a sírba eltemetett nagy termetű férfi csontvázát az ásató a templomalapítóéval azonosította.4

A monostor el

őtti és alatti templom felfedezése elsősorban a Szent György titulus vélhető továbbélése miatt késztetett arra, hogy az eredeti disszertációszöveget az érintett részeknél átdolgozzam. A Jákok korai történetét illetően tehát lényegében a 2001-ben megvédett disszertációt veheti kézbe a mai olvasó, a szövegbe csak a legszükségesebb helyeken nyúltam bele, hasznosítva az opponensi véleményekben megfogalmazottakat, időnként javítva, kiegészítve a már publikált tanulmányok és az értekezés szövegét – így e kötettel egy javított, átdolgozott „kiadás” született. Az időközben megjelent forráskiadványokat, kézikönyveket, adattárakat és a friss szakirodalmat beépítettem a jegyzetapparátusba. Öszszevetve tehát e kötet szövegét a korábbi publikációimmal, kirajzolódik, hogy mit tudtunk hozzátenni az elmúlt években a Ják nemzetség és a jáki monostor történetének kutatásához. Doktori értekezésem eredeti formájában két, nagyjából azonos terjedelmű részből állt. Az első a monostoralapító Ják nemzetséggel, a monostoralapítás felderíthető körülményeivel a későbbi kegyurakkal foglalkozott. Munka közben számos olyan problémára bukkantam akkor, amelyek tisztázására a szakirodalom nem vállalkozott. Egy eddig inkább félreértett oklevél értelmezése kapcsán hosszabb kitérőre is kényszerültem, hogy világosabban láthassuk a monostorok és a káptalanok úgynevezett magisztrátus-jogát. Ez az exkurzus egy 13. századi, de a későbbiekben elfelejtett egyházi jogintézményhez és ezen keresztül a kanonokok magiszter címének eredetéhez vezetett el. A megvédett disszertáció második, nagyobb egysége tehát a jáki monostor magisztrátus-jogának hátterét vizsgálta. 4

Tóth – Pap 2021, 43–51.

12