Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Ják helye az ország monostorhálózatában
váltságait is. Az 1320-as évek második felétől tehát I. Károly kampányszerűen erősítette meg a különböző egyházak privilégiumait, orvosolta a sérelmeket. A konventek és káptalanok közti kapcsolat révén az egyházak igyekeztek kihasználni a kedvező körülményeket. Habár egyik forrásunk konkrétan említi az egyházak ügyeinek intézése közbeni „forráskritikát”, 295 mégis előfordult, hogy a kancellária hamis oklevelet írt át.296 A Károly-féle megerősítési hullám a későbbi időszakban is ismert volt, mert épp erre a néhány évre hamisították Károly nevére a tihanyi,297 zalavári 298 és a kolozsmo nostori299 bencés királyi monostorok a javukra szóló okleveleket. A dolog minden esetben úgy történt, hogy az apát – akit az oklevelek több ízben capellanus noster ként, máskor dilectus et fidelis noster ként említe nek – megjelent a királynál és bemutatta az átirandó okleveleket. Az összeállításból kiderül, hogy a bencés királyi monostorok tudatosan, tervszerűen törekedtek a jogaikat írásba foglaló okleveleket a királlyal átíratni és megerősíttetni. Mindez egyfajta szervezettségre utal. Bizonyára nem véletlen, hogy azon öt felvidéki monostor közül, amelyek 1327-ben a nyitrai káptalannal átíratták III. Honorius pápa 1225-ben a magyar bencés káptalanok ügyében kiadott bulláját,300 háromnak (Garamszentbenedek, Zobor és Kolos) fönnmaradt a Károly által történt privilégiummegerősítő oklevele is. A negyedik, széplaki monostor apátja pedig 1327-ben éppen az a Szigfrid volt, aki ezt követően Garamszentbenedekre (1330–1354), majd Pannonhalmára (1355–1365) került apátnak. Személyét a bencés történetírás a legnagyobb 14. századi apátok között tartja számon, a káptalanok rendszeres megtartására irányuló reformmozgalom lelkének. A királyi udvarban is népszerű volt. Lajos király 1356-ban kedvelt udvari káplánjának nevezi, valószínű, hogy régebben is a királyi kápolna szolgálatában állott, hiszen 1345-ben már a király angliai követe volt. 301 295Károly 1328. szept. 22-én a veszprémvölgyi apácák birtokügyében intézkedik, ami köz ben a prelátusokkal és bárókkal vizsgáltatta meg az okleveleket (AOkl. XII. 427. – Anjou II. 373.). 296Például 1330. márc. 14-én a mez ősomlyói ágostonosok hamis oklevelét (Reg. Arp. 2932.) vagy 1334. máj. 22-én a leleszi prépost kérésére II. András 1214-es hamis oklevelét (Reg. Arp. 295.). 297Az 1327. okt. 31-i hamis királyi oklevél visszaadja a tihanyi apátságnak az elidegenített birtokokat. (Az oklevél szövege: Fejér VIII/3. 213–215. [AOkl. XI. 514.], kritikája: Wertner 1908, 389–390. és Erdélyi 1908, 104–106.) 298AOkl. XII. 23. Az 1328. jan. 19-i királyi oklevél átírja a zalavári hamis alapítólevelet. (Az oklevél szövege: Fejér VIII/3. 274., kritikája Erdélyitől: PRT VII. 492–494. Vö. DHA I. 86.) 299Az 1324. nov. 21-i királyi oklevél átírja és meger ősíti IV. Béla 1263-as hamis oklevelét a monostor birtokairól, szabadságairól stb. Kiadása és kritikája: Jakó 1984, 131. 300AOkl. XI. 499. (Fejér VIII/3. 249–250.); Csóka 1969, II. 549. 110
