Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.

Előszó

ELŐSZÓ A most kiadásra kerülő disszertációt 2000-ben állítottam össze, és az azt következő évben védtem meg a Debreceni Egyetemen. A dolgozat könyv formában történő kiadásának fontosságát az opponensek – Engel Pál és Valter Ilona – hangsúlyozták, ám végül mégsem került rá sor, mert az értekezés egyes részletei (részben már a benyújtás előtt,1

részben azzal pár

huzamosan2

) megjelentek önálló tanulmány formájában. Amikor 2020-ban

a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, Szabó Csaba a levéltáros munkatársak PhD-értekezéseinek digitális kiadásával új könyvsorozat indítását kezdeményezte, és arra kért, legyen az enyém az első megjelenő kötet – elbizonytalanodtam, vajon érdemes-e egy olyan több mint 20 évvel ezelőtti kéziratot kiadni, amelynek egyes fejezetei szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben már napvilágot láttak, és azóta ezek a cikkek be is épültek a jáki monostor történetének alapvető szakirodalmába.3

Első gondolatom a megjelentetéssel kapcsolatosan az volt, hogy eredeti formájában adom közre az PhD-értekezésemet, és egy új, kiegészítő zárófejezetben összegzem az utóbbi 22 év friss kutatási eredményeit a témában. A kéziratot újraolvasva ugyanis be kellett látnom, hogy a „jáki rejtvény” megfejtéséről lényegét tekintve ma sem tudnék mást írni, mint akkor. Eddig ismeretlen források ugyanis alig kerültek elő, legfeljebb egy-kettő korábban elkerülte a figyelmemet; a szakirodalom pedig csupán néhány új szempontot vetett fel azóta, amelyek azonban nem kényszerítettek az eredeti koncepcióm megváltoztatására. A fő kérdéseket illetően – a nemzetség magyar vagy német eredete, az eredethagyomány keletkezése, a család politikában betöltött szerepe, a templom és a monostor építéstörténete, a kegyuraság öröklődése – ma sem tudunk többet, mint a disszertáció megírása idején, így alapvető eredményeim értékállónak bizonyultak. Ennyi idő elteltével azonban minden régi szövegen akad csiszolnivaló, időközben megjelentek forráskiadványok, regesztakötetek, kézikönyvek, adattárak, új, többnyire kiegészítő szakirodalmak, amelyek beépítése mindenképpen kívánatos egy friss publikációba, valamint az opponensi véleményekben megfogalmazott kritikák, észrevételek hasznosítására is csak most nyílt igazán lehetőségem. 1

Rácz 1996a; Rácz 1997;

2

Rácz 2000a; Rácz 2000b; Rácz 2001.

3

Mezey 2001; Takács 2001, 494.; Jékely 2001, 158.; Mentényi – Ivicsics 2002, 333., 334., 343.

344.; Tringli 2003, 821.; Valter 2004, 23.; 69; 73–80.; Szentesi 2005, 406.; Zsoldos 2011, 328.; 332; Balázsik 2014.; Szakács 2018, 396.; Szakács 2021, 38., 277–280.

11