Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)

Katalógus

8.

Használatának említése feltehetőleg a garamszentbenedeki apátság 1075- ben kibocsátott alapítólevelének pecsételési záradékában: Et ut mea regalis institúció futuris temporibus firmitatem obtineat; manu propria subter firmavi et sigillavi. (DHA, 218.) A pecsét nem maradt ránk.

I. Géza király (1074-1077)

Nagy pecsét (?)

9.

I. Szt. László király (1077-1095)

Nagypecsét

átm.: 75 mm

Az első, teljes méretben - Dávid dux oklevelén - fennmaradt Árpád-házi uralkodói viaszpecsét. Egyetlen, erősen sérült, két darabra tört lenyomatát ismerjük. A köriraton belüli, középső részt háttámla nélküli, pad alakú trónuson ülő uralkodó képe tölti ki. A korona részletei nem láthatók. Lábai alatt talán zsámoly jelzésére szolgáló, két íves vonal érzékelhető. A trónus tetején a párna egyik végződése ismerhető fel. A figurából a jobb láb és az oldalra tartott jobb kar látszik. Ezzel a kezével tartja a trónus aljához támasztott, hosszú pálcát, amely csúcsán hármas levéldíszben végződik. Apró töredékből sejthetően a jobb karhoz hasonló pozícióban tartotta a bal kezét is. A felségjelvény nyomai itt eltűntek. A törés mentén támadt hiányokat az oklevél restaurálásakor viasz kiegészítéssel pótolták.

Pálcák közé foglalt, majuszkulákat tartalmazó, elmosódott körirata:

SIGILLVM LADESLAI REGIS

Eredeti:

Pannonhalma, Bencés Főapátság Levéltára, Tihany f. 1. n. 3.

Másolat:

Budapesti Történeti Múzeum, ltsz. 66.1868.

Budapest, Magyar Országos Levéltár, VI 3.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet, ltsz. 548.

Bunyitay 1892, 81; Fejérpataky 1892, 135; Áldássy 1902, 327; Bnrtoniek 1924, 12-13, 25; Szentpétery 1930, 69; Jakubovich 1933, 56-57; Kumorovitz 1936, 54; Gerevich 1938, 210; Domanovszky 1939, 111; Huszár 1947, 16; László király emlékezete, 55. kép; Marosi 1980, 214-215; DHA, Tab. IV. a-b; Mons Sacer III, 246-247; Paradisum plcmtavit, 68; Bodor 2001, 5, 10. kép.

84