Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)

Kép és stílus

32. Imre király alakja aranypecsétjén (Kát. 21.)

33. 1. Frigyes császár pecsétje (Schramm - Müthcrich 1983 nyomán)

34. Dcsiderius Csanádi püspök (1202-1229) és királyi kancellár pecsétje

megfontolásból történhetett, amire Imre király arany- pecsétjének továbbélő hatása a bizonyíték. Az aranypecsét hátoldalát először jelenik meg a magyar középkori pecséttörténetben a címerreprezentáció (Kát. 21.). Újfajta, jellegzetes megfogalmazást kapott az clőoldal mrwítóí-kompozíciója is, amennyiben a korábbi felségpecsétekhez képest a királyi öltözék összetételének gazdagodása figyelhető meg: a tunika és a köpeny közé formája és viselésének módja szerint dalmatikára emlékeztető, rövidebb felsőruhát iktattak (35. kép). Az öltözék formai elemeinek megváltozásával együtt kom- pozíeiós típusváltás is történt. A korábbi magyar királyi felségpecsétek uralkodóképmásaitól eltérően a karok nem széttárt helyzetben, hanem a test közelébe vonva,

nyugvó tartásban vannak: a jogar szárát markoló jobb kézfej a lábra téve pihen, a könyökben behajlított, mellkas elé helyezett baljában lévő országalma körvonala nem válik külön az alak kontúrjától. A kompakt figuraábrázolási törekvés egyik hazai előzménye III. Béla aranypecsétje, amelyen azonban még csak a jogart tárté) kar kerül a test közelébe, az országalma felmutatásának régi mozdulata megmaradt. Nem jellemző ez a tendencia a kortárs császári pecsétekre (IV. Ottó és II. Frigyes), amint nem vezethető vissza ezekre az Imre király aranvpccsétjén látható, finom tagolású, részletgazdag trónusépítmény típusa sem, amely lényegesen eltér az elődök felségpecsétjeitől, és ugyancsak eltér saját felségpecsétjének állatalakos faldistoriumátói is.

29