Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Csongrád Megyei Levéltára
Csanád vármegye levéltára2 Csanád megye középkori iratanyaga a török háborúk idején megsemmisült. A nemesi vármegyét a terület felszabadítása (1699-es karlócai, majd 1718-as pozsareváci béke) és a Rákóczi-szabadságharcot követő konszolidáció után lehetett újjászervezni. A déli határőrvidék létrehozásával Csanád vármegye egykori területének csak a Marostól északra eső részét kapta vissza. A vármegye központja Makó püspöki mezőváros lett. A határőrvidék feloszlatása (1750) után sem tudta azonban joghatóságát a régi területe egészére kiterjeszteni, csupán néhány községet, Csanádot, Sajtényt és Nagylakot sikerült visszaszerezni. Korábbi területein Temes és Torontál vármegyék osztoztak. Az első megyegyűlést 1730-ban tartották. A megyei közigazgatás megszervezésében és megszilárdításában a földeáki Návay családnak volt jelentős szerepe. A levéltár kialakulásáról keveset tudunk. Az első iratok a vármegye újjászervezése (1715: XCII. te.) utáni évekből származtak (1717). A dokumentumokat 1779-ig a vármegye jegyzője őrizte és kezelte, ekkor azonban a jelentős terjedelművé duzzadt levéltári anyag kezelésére külön levéltámoki állást szerveztek. Az iratanyagot 1745-től 1929-ig a mindenkori megyeházán őrizték. 1786-1790 között II. József közigazgatási reformja nyomán Csanád, Csongrád és Békés megyét egységes irányítása alá vonták. Később a közösen kezelt anyagot szétválogatták, s ennek Csanádi vonatkozású része ma is a szegedi levéltárban található. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc bukását követően Csanád vármegyét néhány Arad megyei községgel kiegészítve 1850/1851-ben, majd 1854-től 1860-ig Békés megyével összevonva igazgatták. 1860-ban rövid időre visszaállították ugyan az 1948 előtti vármegyei rendszert, többek között Csanád vármegye önállóságát is, de a provizórium (1861-1867) időszakában ismét az osztrák közigazgatási gyakorlat érvényesült a megyében is. A kiegyezés által létrehozott közigazgatási szervezet (önálló megyei önkormányzat, állomosított szak- igazgatási szervek) az első világháborút követő forradalmak (a Károlyi Mihály vezette polgári kormány, majd a szocialista/kommunista Tanácsköztársaság) idejéig változatlan formában működött. A trianoni békeszerződés újabb változásokat hozott Csanád vármegye történetében, ugyanis elcsatolták Nagylak, Tornya, Sajtény és Kisiratos községeket a vármegyétől. Csanád vármegyét az 1923: XXXV. te. 11. §. 6. pontja alapján ugyanis a szintén csonkán maradt Arad és Torontál vármegyékkel ideiglenesen egyesítették. Az új vármegye székhelye továbbra is Makó maradt, járásai pedig a battonyai, az eleki, a központi, a mezőkovácsházi, a nagylaki és torontáli lettek. 1946-ban a régi formában, de új tartalommal szervezték újjá a vármegye közigazgatását. Elek községet 1945-ben Békés megyéhez csatolták, ezzel egy időben az eleki járás megszűnt, községeit a mezőkovácsházi járás kapta. Csanád megyét 1951. március 15-én szűntették meg. A battonyai és a mezőkovácsházi járás területét Békés megyéhez, a fennmaradó területet pedig Csongrád megyéhez csatolták. A centralizált rendszerű közlevéltári rendszer kiépítésekor, 1950 szeptemberében a megye levéltárát Makóról Szegedre szállították az ún. „párizsi raktárba”, majd 1983-ban az iratok a Dóm téri új könyvtár-levéltár épület levéltári raktárába kerültek. Csanád megye levéltárának több mint ezer folyómétemyi anyaga - eltekintve az időközben végzett selejtezésektől teljesnek mondható. A megyében létezett fontosabb igazgatási és bíráskodási szervek iratai szinte teljesen érintetlenül fennmaradtak. A központi igazgatási anyagból az 1854-1860 közötti évek hiányosak, mivel azokat a Békés megyei levéltárban őrzik. Az 1743-tól kezdődő megyei bírósági anyag is 1872-ig hiánytalannak mondható. A nemesi vármegye adó- és pénzügyi iratai 1848- ig teljesek, a polgári korszak számvevőségének iratai azonban rendkívül hiányosak. A levéltár lajstromozásáról és rendezéséről 1812-től vannak adataink. A levéltáros személyének változásakor rendszerint a levéltár helyzetéről is készült jelentés a közgyűlés számára. Ilyen leírás 1815-ből található először. 1850-ben és 1876-ban a raktári egységek szintjéig segédleteket, leltárakat készítettek. Az utóbbi gyakorlathoz kapcsolódva Árva János folevéltáros is készített leltárakat 1941 és 1944 között. 2 Csanád megye levéltára, 1710-1950. (A Csongrád Megyei Levéltár Kiadványai. Segédletek 1.) Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1984; Makó Monográfiája 4. kötet. Szerk.: Blazovich László. Makó, 1993. 66
