Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára
A helyhiány enyhítésére 1900-ban újabb selejtezést terveztek, de mivel az országos levéltárban senki nem vállalta el a munkát, ráadásul pénze sem volt rá a vármegyének, a levéltárosnak pedig nem fért bele a napi munkájába a feladat, így elhalasztották a helyteremtő munkát. Mindezek ellenére a levéltár az alispán szorgalmazására községi iratokkal is gyarapodott. A nyírbátori elöljárók által őrzött történelmi értékű iratokat egy „régi tulipános veretű községi ládába” bezárva és lepecsételve adták át. Mikecz alispán a községi irattárakból kivitt iratoknak is a nyomába eredt, s úgy fogalmazott, hogy „ a községekben lévő összes történelmi jelentőségű és értékű iratokat biztonságosabb megőrzés végett a vármegyei levéltárban kívánom az illető községek neve alatt elhelyezni... ”27 Az alispán példaértékű hozzáállásának köszönhetően a megye mezővárosai közül levéltárba kerültek Nyírbátornak 1330-tól, Nagykállónak 1603-tól, Nagyecsednek 1658- tól, Szentmihálynak 1664-től, Nyíregyházának pedig 1751-től az igazgatási, gazdasági és magánjogi iratai, oklevelei, jegyzőkönyvei. A községektől biztos helyre kerültek a számadások, a szabályrendeletek eredeti példányai, illetve a jogbiztosító dokumentumok másolatai, stb. Az 1929: XI. te. szerint a levéltárost a középiskolai tanári végzettséggel, vagy doktorátussal rendelkező pályázók közül a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának jelöltjeiből választotta a főispán. Szabolcs vármegyében így lett Vácz Elemér a levéltár vezetője, aki korábban négy évig az Országos Levéltárban dolgozott. Ettől kezdve szakszerűvé vált az ügykezelés, a levéltárat rendezték, az iratokat szabályszerűen selejtezték. Utolsó ténykedéseként a 2. világháború idején a levéltárat 80 ládába csomagoltatta és a biztonságosabbnak vélt Sátoraljaújhelyre szállíttatta. 1946-ban azonban már csak 60 láda tért haza, a többi megsemmisült vagy megrongálódott.28 1950-ben az így megmaradt Szabolcs vármegyei anyag gyarapodott a többi vármegye Nyíregyházára szállított iratával. Szatmár vármegye és Kővár-vidék levéltára29 Szatmár vármegye levéltárának iratai a történelem 20. századi viharaiban szétszóródtak, egy részük meg is semmisült. A határon innen és túli közgyűjteményekbe került dokumentumok teljesnek mondható feltárása még a jövő feladata. Az eddigi kutatásoknak köszönhetően az archívum történetéről az első ismert adat 14. századi.30 Az 1629. június 20-án tartott gyűlés jegyzőkönyve szerint a fennmaradt iratokról és jegyzőkönyvekről a vármegye akként rendelkezett, hogy Kun István rozsályi várában őrizzék és „Pászthoy Máté jegyző conserv álja azokat. ”31 27 MNL SzSzBML IV. B. 461. Levéltári gyarapodás, 1928-1939. 8. 28 A háborús menekítés közben az 1940-1944. évi közgyűlési jegyzőkönyvek elvesztek, a fö- és alispáni iratok is sérültek. Részletesebben lásd Hadházy Lajos: Hogyan került haza Szabolcs megye „elmenekített” levéltári anyaga? Levéltári Szemle, 1965. 1-2. sz. 150-155. 29 Szatmár vármegye levéltára történetéről ld. Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 10. Szerk.: Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1994. 7-21.; Kiss András: Szatmár vármegye két levéltára. (Egymást kiegészítő kutatási lehetőségek.). In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 12. Szerk.: Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1997. 85-100.; Szatmár vármegye levéltára/Fondul „Prefektura Judeţului Satu Mare”, 1402-1919. Összeáll.: Kiss András-Lucia-Augusta Şerdan-Henzsel Ágota. Nyíregyháza-Cluj-Napoca, 2000. 92, 95. A 20. századi történetre 1: Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről (1914-1916) Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítésével. II. közlemény. Szatmár vármegye: Levéltári Szemle, 1983. 1-3. sz. 172-173., Gottfried Barna: Szatmár vármegye levéltári anyagának megosztási tervei az 1920-1930-as években. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 19. Szerk.: Galambos Sán- dor-Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 2011. 159-169.; Kujbusné Mécséi Éva: Szatmár megye levéltárának 20. századi sorsa. In:.....éltünk mi sokáig két hazában... ". Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére. Speculum Historiae Debreceniense, 9. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai. Szerk.: Dáné Veronka-Oborni Teréz-Sipos Gábor. Debrecen, 2012. 319-333. 30 Károly Róbert elrendelte a perbeli mulasztások miatt kirótt bírságokról jegyzék készítését. Ezek alapján hozta a megyei közgyűlés azt a rendelkezést, hogy az ilyen eseteket levelesíteni kell. Az 1357-ben íródott lajstromon kívül az oklevélkiadással kapcsolatos iratokat is megőrizték. Ld. Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században. Levéltári Közlemények, 15. 1937. 245-249. http://archivportal.arcanum.hu/mltk/opt/al30322.htm?v=pdf&q=%28WRD%3D%28Szatm%Elr%20megye%29%29/ LEVKOZL&s=SORT&m=2&a=rec Lekérdezés: 2015. 12. 12. 31 Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről (1914-1916). Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítésével. Levéltári Szemle, 1983. 1-3. sz. 172-173. 250
