Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
Magyar levéltártörténet
Magánlevéltár a jogszabályok értelmében nem létezett, csak személyi tulajdonban lévő levéltári anyag. Ugyanakkor ez a szabályozás sem érintette az állampárt archívumait, ezek teljesen a levéltárak világán kívül, teljesen párthatáskörben működtek. A második világháború utáni időszakban meghatározó vezetője volt a magyar levéltárügynek Ember Győző (1909-1993), az Országos Levéltár főigazgatója, aki 1949-től csaknem három évtizeden át, 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig állt az intézmény élén. Intézkedései következtében tervszerűbbé és szervezettebbé vált az iratanyag gyarapítása, rendezése és segédletekkel való ellátása. Nevéhez fűződik az iratanyag rendszerezési elveinek kidolgozása, s nagy szerepe volt a korszerű segédletekkel szembeni szakmai követelmények meghatározásában. Irányítása alatt a 1960-as évektől folyamatosan jelentek meg a még ma is használatos ismertető leltárak, repertóriumok. 1958-ban vezették be a levéltári struktúra rendszerezésére az Országos Levéltárban a szekció-rendszert, szemben a területi levéltárakban alkalmazott fondfőcsoportos rendszerrel. A szekciók a nagyobb terjedelmű, valamilyen alapon összetartozó levéltárakat, fondokat foglalják magukba. Az összetartozás, azaz a rendszerezés alapja lehetett történeti, szervtipológiai, fondtipológiai, időrendi, illetve iratok fajtája szerinti. A szekciókat betűvel, azon belül a fondokat, illetve állagokat sorszámmal jelölték. A történetileg kialakult kormányhatósági levéltárakat és az Archivum Regnit (Regnicolaris Levéltár néven) meghagyták külön szekcióban, szervtipológiai alapon hozták létre a Bírósági Levéltárak és a Gazdasági Levéltár szekciókat. Iratfajta alapján különítették el a Térképtárat, a Tervtárat, a Mikrofilmtárat, a Fényképgyűjteményt és a Pecsétgyűjteményt. Időrendi alapon sorolták be önálló szekcióba a Diplomatikai Levéltárat, az 1848—1849-i, az Abszolutizmuskori Levéltárakat, a Polgári kori kormányhatósági levéltárakat, a Tanácsköztársasági kormányszervek iratait és a „Népi demokratikus kori központi kormányszervek” iratait (M szekció). Az intézmény utóbbi, az 1945 után keletkezett iratanyagokat őrző-gondozó osztálya volt az alapja Új Magyar Központi Levéltár 1970. június 1-én történt alapításának, amely önálló formában 1992. június 30-ig működött. Az itt őrzött iratanyag rendszerezése a továbbiakban nem a szekció szerinti beosztást, hanem a területi levéltárak számára 1960-ban előírt fondszerkesztési alapelveket követve, a fondképzők tipológiáján alapuló rendszerezési elv szerint tagolást alkalmazták. A magasabb levéltári egységeket fondfocsoportnak nevezték és római számmal jelölték (XVII-XXXIV fondfocsoportok). Ez a rendszer a mai napig fennmaradt annak ellenére is, hogy az Új Magyar Központi Levéltárat az 1991: LXXXIII. te. megszüntette és újra egyesítette a Magyar Országos Levéltárral. A rendszerváltozás után megalkotott 1995: LXVI. te. a köziratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről fontos változásokat hozott a magyar levéltárügyben. A törvény gyökeresen átalakította a magyar levéltári rendszert. A törvény szerint két fő levéltár-kategória létezik: 1.) közlevéltárak, 2.) nyilvános magánlevéltárak. Ekkor (1995-ben) a közlevéltárakon belül négy csoport volt megkülönböztethető: a.) általános levéltárak (MÓL, Budapest főváros és a 19 megyei önkormányzat által fenntartott 20 önkormányzati levéltár.); b) állami szaklevéltárak (Hadtörténelmi Levéltár, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Levéltára, Vízügyi Levéltár, felsőoktatási és más intézmények levéltárai; c. ) települési önkormányzati levéltárak (Székesfehérvár, Győr és Tatabánya, majd Vác,); d. ) köztestületek, közalapítványok és egyéb közfeladatot ellátó szervek levéltárai (MTA Levéltára, majd a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Levéltára.). Nyilvános magánlevéltáraknak minősültek az egyházak/felekezetek, pártok, magánalapítványok, egyesületek stb. által fenntartott levéltárak, ha megfeleltek a törvényben meghatározott feltételeknek és bejegyezték őket az Országos Levéltárban vezetett központi levéltári nyilvántartásba. A kulturális miniszter a törvény értelmében az általa megbízott szakfelügyelők közreműködésével valamennyi levéltár felett szakfelügyeletet gyakorol. A levéltári törvényt 1995 óta többször módosították, egyrészt a volt állampárti iratok államosítása, másrészt a levéltárak alapítása és megszűnése miatt. Még a törvény megszületése előtt, közvetlenül a rendszerváltozást követően államosította a magyar parlament az 1948-1956 között működött Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957-1989 között keletkezett iratait, amelyet a Politikatörténeti Intézet Levéltára őrzött nyilvános magán17
