Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
Fondszám , Rsz. Fond/gyüjtemény, állag megnevezése, tartalma, nyelve Évkor Ifm Állag 8. Fons 9. Levelezések kiegészítései 1787-1790. 9. Fons 10. L. a 8/c. állagot. Fons 11-13. Eddig nem került elő! Fons 14. Bírói illetékek (Acta taxatorialia) 1788. Fons 15. Hiányzik! Fons 16. Árvaügyek (Acta pupillaria) 1788. Jegyzék-töredékek (Fragmenta elenchorum). b. ) Periratok 1787-1790 4,90 A 4. fons a bűnügyek pertesteit: lopás, gyilkosság, káromkodás, rablás, betyárkodás, stb. tartalmazza. Az 5. fons a polgárjogi perek gyűjteménye és minden polgárjogi követelés bírósági tárgyalását, pertestét foglalja magába. 1-15. Fons 4. Bűnügyek (Causae criminales) 1787-1790. 16. Fons4.Ua. 1787-1790. Fons 5. Bűnügyek (Causae criminales) 1787. 17-26. Fons 5. Polgári pereket érintő iratok (Documenta causas civiles tangentia) 1787-1790. c. ) Be- és kitáblázási jegyzőkönyvek (Protocolla in- et extabulationum) 1787-1790 0,50 A 10. fons (1. a IV. A. 8/c. állagot) a be- és kitáblázások jegyzőkönyveit tartalmazza, tehát birtokjogi kérdésekben nyújt tájékoztatást. A be- és kitáblázásokra vonatkozó nyilvántartásokat 1723 óta vezették birodalmi mintára. Tartalmaznia kellett az adós és a hitelező nevét, a kölcsönfelvétel időpontját, a kölcsönzött összeget, a kitáblázás idejét. A betáblázás nem volt kötelező, de ha a hitelező biztosítani akarta a kihelyezett pénzét és úgy vélte, hogy az adós ingó vagyona nem ad számára elégséges biztosítékot, akkor betábláztatta a hitelt. (L. még a IV. A. 1/f, valamint a IV. B. 104/b. állagokat.) 1. Fons 10. Be- és kitáblázások (In- et extabulationes) 1787/1790. 9. BIHAR VÁRMEGYE ALISPÁNI BÍRÓSÁGÁNAK IRATAI 1836-1848 0,17 (SZÓBELI PEREK JEGYZŐKÖNYVEI) A vármegyék általában a szóban forgó ügy súlya szerint, továbbá bizonyos értékhatár alapján állapították meg a jogkör gyakorlását. A nemesség egymás között támadt kisebb birtokügyi vitáiban például az alispáni bíróság döntött. A fondban szereplő szóbeli perek nagy valószínűséggel az 1836: XX. te. alapján keletkezett szóbeli perek jegyzőkönyveit tartalmazzák. A perfelvétel után felvett tárgyalási jegyzőkönyveket a vizsgálattal megbízott szolgabíró a járási főszolgabírónak küldte meg, aki azokat közvetlenül az alispánnak teijesztette fel, az alispán pedig bemutatta a közgyűlésnek, majd a levéltáros kötelességévé tette a további eljárást. 172
