Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

Magyar levéltártörténet

közöttük a megyék és a thj. városok levéltárainál alkalmazott levéltárosok országos levéltári vizsgája volt. A többi levéltárhoz azonban még ennyi köze sem volt az Országos Levéltárnak, sőt - a magántulajdon szentségének elve alapján - sem a Belügyminisztérium, sem más kormányszerv nem szólhatott bele az egyházi levéltárak és a magánlevéltárak ügyeibe.

Klebelsberg Kunó belügyminiszter (1921-1922) különös gondot viselt a főhatósága alá tartozó és új épületet kapó Országos Levéltárra. Intézkedett ugyanis arról, hogy az új épület befejezéséhez szükséges pénz rendelkezésre álljon. Miután a miniszter a belügyi tárcát a kultusztárcára cserélte, törvényben gondoskodott arról, hogy az Országos Levéltár 1922-től a vallás- és közoktatásügyi minisztérium főhatósága alá tartozzon, ezóta máig - az ötvenes évekbeli rövid időszakot kivéve — a mindenkori kulturális tárca a fenntartója az intézménynek. Szintén Klebelsberg Kunó kulturális miniszternek köszönhetően jött létre a nagy múzeumok, könyvtárak és az Országos Levéltár közös szervezeti keretét képező Országos Magyar Gyűjteményegyetem (1922: XIX. te.). (Ennek neve az 1934. évi átszervezés után Magyar Nemzeti Múzeumra változott. Szintén az 1934. évi átszervezés nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum mintegy 1250 ifm-nyi levéltárát az Országos Levéltárhoz csatolták, amely így számos nagy és jelentős családi levéltárral gazdagodott.) Már az 1922. évi törvény kimondta, hogy a levéltár tudományos intézmény, amelynek feladata: 1.) levéltári anyagának szakszerű őrzése, rendezése és gyarapítása, tudományos ismertetése és kiadása, a kutatók munkájának lehetővé tétele és segítése; 2.) az állami szervek számára szakvélemény adása; 3.) nemességi ügyekben szakértői közreműködés, és 4.) hiteles iratmásolatok készítése. A törvény elrendelte azt is, hogy a fő állami hivatalok kötelesek levéltárba adni 32 évnél régebbi irataikat. A törvény egyrészt fontos szerepet játszott abban, hogy 1945-ig az Országos Levéltár a Pénzügyminisztérium kivételével valamennyi polgári kori főhatóság és jó néhány országos hatáskörű egyéb szerv századforduló előtt (egyes esetekben 1914 előtt) keletkezett iratanyagát átvette. Másrészt az Országos Levéltár kiemelésével a megyei és városi levéltáraknak nem biztosított ugyanilyen figyelmet, ugyanis megszakadt az önkormányzati levéltárakkal addig fennállt főhatósági (belügyminisztériumi) közösség.

Csak 1929-ben születik törvény (1929: XI. te.) arról, hogy a törvényhatóságok irattárainak történelmi jelentőségű része a Vallás és Közoktatási Minisztérium alá tartozik, valamint ez a törvény terjesztette ki a kultuszminiszteri szakfelügyeletet az egyházi levéltárakra is, igaz, csak óvatos formában. Bár ez az intézkedés megadta a lehetőséget a szakfelügyelet gyakorlására, az 1939-42-ben lezajlott adatgyűjtésen és látogatáson, felülvizsgálaton kívül lényegében semmi érdemleges dolog nem történt a második világháború végéig a vidéki közhatóságok iratai fölötti főfelügyelet gyakorlati megszervezésére. Mivel a vármegyei és városi levéltárak csak a törvényhatóságok közigazgatási anyagát gyűjtötték, az ezen kívül eső szervek iratanyagának nem volt biztosítva a fennmaradása. Többek között ennek az elégtelen iratvédelemnek volt köszönhető, hogy a II. világháború alatt jelentős iratpusztulás történt vidéken. A megyei és városi levéltárak esetében is csak akkor volt esély az iratok mentésre, ha maradt levéltáros az iratok mellett a háborús események során.

A vidéki intézmények mellett az Országos Levéltár épülete is sok sérülést szenvedett Budapest ostroma (1944. december-1945. február) idején. Az ide telepített német katonai kórház miatt a szovjet hadsereg sem kímélte, így az alkalmazottak áldozatos munkája ellenére is közel 3100 iratfolyóméter iratanyag pusztult el, és az épület állagában is jelentős veszteségek keletkeztek: megsemmisültek a kutatóterem freskói és tetővilágítása. (Majd 1956-ban éri újabb, az 1945-ösnél is jelentősebb pusztulás a levéltárat.)

A két világháború közötti időben jelentős szervezeti változást jelentett még, hogy 1918 végén, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor, létrehozták az első úgymond ágazati jellegű országos (szak)levéltár magját, a ,Jiadi levéltár"-at, amely 1921-től tekinthető önálló levéltárnak a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum keretében. Illetékessége a régi hadügyi iratanyagok mellett nemsokára a Honvédelmi Minisztérium, a honvédség stb. irataira is kitelj edt. Az előbbiek átadását az Országos Levéltár 1919 tavaszán már meg is kezdte. így, a korábbi levéltárfenntartók, -irányítók köre (Belügyminisztérium, törvényhatóságok, városok) a Honvédelmi Minisztériummal bővült. Az új levéltárral az Országos Levéltár semmilyen szervezeti kapcsolatba nem került, gyakorlatilag csak annyi köze volt hozzá, hogy az új levéltár 1945-ig az Országos Levéltár új épületében működött. A Hadtörténelmi Levéltár alapítása óta folyamatosan létezik.

Magyarországon 1947-ben született meg az első olyan levéltári törvény (1947: XXI. te.), amely az összes levéltárra kiterjedően rendelkezett. Meghatározta a levéltártípusokat, és- a Hadtörténelmi Levéltár kivételével - valamennyi levéltárat a vallás- és közoktatásügyi miniszter „szakirányú felügyelete” alá helyezett. Az önkormányzati levéltárak általános felügyelete azonban továbbra is a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott.

15