Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
Fondszäm , Rsz. Fond/gyüjtemény, állag megnevezése, tartalma, nyelve Évkor Ifin Állag egészítő forrásként kiválóan hasznosíthatók családtörténeti kutatások folytatásához. Az állagban való kutatás darabonkénti átnézéssel lehetséges. 1. A mindennapi besorozásról szóló jegyzőkönyv 1840-1841. 2. Az összes besorozásról szóló jegyzőkönyv 1841-1842. 2. BIHAR VÁRMEGYE II. JÓZSEF-FÉLE KÖZIGAZGATÁSÁ- 1786-1790 15,03 NAK IRATAI II. József az egységes birodalom megszervezése érdekében változtatta meg mind a központi kormányszervek, mind a középfokú önkormányzati intézmények rendjét. Valójában azt tekintette céljának, hogy az államigazgatás bármilyen lépcsőfokán álló hatóságokat szándékainak engedelmesen működő hivatalokká alakítsa át. Az országot tíz kerületre osztva megszüntette mind a vármegyei, mind a városi autonómiát. Megszűnt a vármegyei közgyűlés és az alispán, mint az állam tisztviselője tanácskozó testületet alakított az egyes vármegyei ügyosztályok élén álló tisztviselőkből s ezeknek a tanácskozásoknak az ügyviteli anyagát tartalmazza az ügyviteli jegyzőkönyv, ún. „ Gestions Prothocoll. ” A Jó- zsef-kori közigazgatás voltaképpen az alispáni ügyigazgatás és az alispán személyes felelőssége alatt keletkezett iratok összességét teremtette meg és a testületi ügyintézés helyére a referenciára épülő ügyintézés rendjét állította. A József-féle ügyigazgatás a közigazgatás területén 1786. november 1-től 1790. február 15-ig tartott. A levéltárban fennmaradt iratok három állagra tagolódnak: ügyviteli jegyzőkönyvekre, ügyviteli iratokra a kialakított tematikus rendszerben, valamint úrbéri ügyeket tárgyaló jegyzőkönyvekre. A kialakított irattári rend 1786-tól 16, majd 1789-től 10 témakörbe (fasciculusba, kútfőbe) csoportosította az iratokat. A kútfőket komoly tartalmi vizsgálat alapján előre állapították meg. Az iratokat az ügyintés során az ügyviteli jegyzőkönyvek nyilvántartási számai szerint, majd az elintézést követően tematikus (fasciculusok szerinti) rendben tárolták. 1790-ben mindössze február elejéig iktatták az iratokat, mert már február 4-én a vármegyei közgyűlés spontánul, minden előzetes meghívó nélkül összeült, majd február 15-én hivatalosan megtartotta első tanácskozását, amikor is hatályon kívül helyezték II. József iratkezelési rendeletét, és az egész ügyvitelt az 1786 előtt alkalmazott alapokra állították vissza mindaddig, míg az új levéltáros a maga elképzeléseinek megfelelő kezelési elveket ki nem alakította. Az iratok nyelve kezdetben latin, majd 1787-től legtöbbször német volt. A beadványok olykor magyar nyelvűek, de a jelentések, felterjesztések és azok fogalmazványai kivétel nélkül német nyelven készültek. a.) Ügyviteli jegyzőkönyvek 1786-1790 1,10 Az ügyviteli jegyzőkönyvek valójában iktatókönyvnek tekinthetők, melyek vezetéséről császári rendelet gondoskodott. Áttekinthető, folyamatosan ellenőrizhető segédletnek tekinthetők, mert nemcsak a beadvány tárgyát és az elintézés módját foglalják magukba, hanem feltüntetik az előadó nevét, ügybeosztását is. Két formája ismeretes, s mindkettő jegy157
