Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
ben említett nagy láda hamar megtelt, s az iratok elhelyezése már a 17. században külön helyiséget igényelt, amelynek éve nem ismert, de egy 1705. évi adatból arra lehet következtetni, hogy ekkor már a külön helyiség is zsúfolt volt, mert egyes gyűjtemények, mint például a missilisek az „öreg tanácsházban” állottak. Ez a bejegyzés arról is tudósít bennünket, hogy a levéltárban az iratok skatulyákban elrakva, s csomókba összekötözve állottak.4 Debrecen sajátos fekvésénél fogva gyakran volt török, német, vagy kuruc hadak átvonulási helye, s majdnem állandóan egyik vagy másik hadakozó seregnek állandó téli szállása. A jegyzőkönyvekben gyakran lehet találni feljegyzést a hadak által az iratokban és jegyzőkönyvekben okozott pusztításokról. Az 1700-as években a régi anyag őrzési helye elvált az irattártól és felvette az „archivum” nevet. Az iratok kezelője a nótárius volt, 1722-ben pedig már regisztrátort neveztek ki, akinek a városi tisztségviselők között az volt a feladata, hogy az iratokat rendezze és rendszerezze.5 Az iratkezelés azonban változatlanul elhanyagolt és következetlen volt. Az első jelentősebb rendezésre 1774-ben került sor. Ettől kezdve a kormányhatóságok rendeletéit külön regestrumban tartották nyilván, külön iktatták be a fogalmazványokat és külön a tanács elé terjesztett jelentéseket. E rendezés során került sor a törvényszéki pertestek elválasztására a közigazgatási iratoktól. A királyi biztosok rendezésre való felszólítása alapján történt meg a város levéltári anyagának kettéválasztása. A közlevéltártól - a regestraturától - el kívánták különíteni a város birtokjogait érintő titkos anyagot az ún. archivum privatum - titkos vagy magánlevéltár - anyagát.6 II. József 1785-ben rendeletet adott ki a levéltári anyag rendezésére, s ugyanakkor az iratkezelés területén is változtatásokat rendelt el, így került sor 1786-ban az iktatókönyv bevezetésére. A szabadságharc alatt különleges szerephez jutott a város magánlevéltára. A kormány Debrecenbe költözésekor a városházán lakó Kossuth Lajos szobájától nem messze levő magánlevéltárban őrizték a koronát. A közlevéltárban átmenetileg két faládában elhelyezésre kerültek honvéd zászlók és a központi hadmegye főparancsnokságának az iratai. A szabadságharc leverését követően a város önkormányzati jogkörét 1867 után kapta vissza. A városi levéltárak a neoabszolutizmus időszakában a korábbi gondjaikkal küzdöttek: rendezés és raktárhiány. Sajnos a kiegyezés után sem történt sok változás. A korszak kiemelkedő levéltárosa Zoltai Lajos volt, aki 1887-ben kezdte meg működését a közlevéltárban, mint segédlevéltáros, de a levéltár mellett jelentős muzeológus és újságíró is volt.7 1915-ben a város vezetői elhatározták, hogy egyesítik a titkos levéltár anyagát a közlevéltár anyagával, és létrehozták az egységes városi levéltárat.8 A történeti értékű iratok rendezésével többek között megbízták Herpay Gábort, aki 1916-ban publikálta a városi levéltár diplomagyűjteményeinek regesztáit, amivel nagymértéken és igen hosszú időre lehetővé tette az oklevelek tudományos felhasználását.9 Az első világháború, a forradalmak és a román megszállás idején a levéltár nem károsodott. A békeszerződést követő általános leépítés keretében a közigazgatás létszámcsökkentése azonban lehetetlenné tette, hogy a levéltárak létszámhelyzete javuljon, sőt a korábbi évekhez viszonyítva csökkenés következett be. Az 1923. évi szervezeti szabályrendelet10 egyértelműen szabályozta a levéltár munkáját: „A levéltár a város magánjogi, gazdasági, közigazgatási, általános és kultúrtörténeti iratainak, az azokhoz tartozó segédkönyveknek és a tudományos kutatást elősegítő levéltári (történelmi) szakkönyvtárnak megőrzésére szolgál. ” Csobán Endre főlevéltámoksága alatt a városi levéltár rendezési, állagvédelmi tevékenysége mellett több alkalommal került sor véleménycserére egy-egy szakmai kérdésben más levéltárakkal, a főlevéltáros munkaidejének jelentős részét azonban a városi tanács vette igénybe. Fontosabb szakmai munkája a Matricula Civium katalógusainak elkészítése és mutató készítése a különböző tartalmú iratokhoz. 4 „.. .a conservatoriumbeli skatulyák elszaggattattak, összekötözött csomóbeli levelek, eleitől fogva portiozások, adózások lajstromai, számadások könyvei széjjel hintettenek, protocollumok táblájukból kiszaggattattak, egynéhány teljességgel elveszett. A belső rejtek is feltörettek, a benne lévő két öreg fekete láda, melyben csak régi írások, levelek, minuták voltának, felvágattatott.” MNL HBML IV. A. 1011/a. 25. k. 911. 5 MNL HBML IV. A. 1011/a. 31. k. 1723. október 19. 6 A széttagolás kb. 1774-től vált következetessé. 7 MNLHBMLIV. B. 1403/a. 11. 163, 164. 8 MNL HBML IV. B. 1403/a. 36. 57/1406. 1915. január 28. 9 Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen, 1916. 3-196. 10 Debrecen sz. kir. város törvényhatóságának szervezeti szabályrendelete. Debrecen, 1923. XVII. rész 132
