Pál-Antal Sándor (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 12. Maros megye (Budapest - Bukarest, 2014)

Bevezetés - 4. Útmutató a fondjegyzék használatához

Az ismertető rendkívül alapos tájékoztatást nyújt az egyházi anyakönyvekről. Ezen a téren tekintetbe vettük a demográfusok és családkutatók igényeit is és az anyakönyvekről részletes jegyzéket állítottunk össze. Ebben feltüntettük az anyaegyházakat és azok filiáit (leányegyházait) is, vagyis azon települések nevei is szerepelnek a jegyzékben, amelyekben nem történt önálló anyakönyvezés. Tehát a mátemél (anyaegyháznál) azon települések nevei is megtalálhatók, amelyek lakosainak anyakönyvezése nem helyben történt. A keresztelések, esketések, és temetések esetében feltüntettük azok időintervallumát is, de csak 1918-ig. A különböző egyházi vagy más jellegű bejegyzéseket minden alkalommal jeleztük.

Az egyházi anyakönyveket a Nagy Nemzetgyűlés 153/1950. sz. elnöki törvényerejű rendelete alapján először az állami anyakönyvi hivatalok vették át, majd onnan 1952-1953-ban átkerültek a volt tartományi Állami Levéltári Hivatalhoz. Az átadás azonban nem volt teljes. így az egyházi anyakönyvek többsége ugyan az RNLMMH-nál található, de nem minden kötet. A Magyar Autonóm Tartomány területéről begyűjtött egyházi anyakönyvek egy része jelenleg is a helyi tanácsok anyakönyvi hivatalainál található. A levéltárak az egyházi anyakönyveket a megyebeosztás szerint őrizték és őrzik. Tehát Marosvásárhelyen csak a Maros megye területén működő vagy működött egyházi intézmények által keletkeztetett anyakönyvek vannak. Megjegyezzük, hogy az RNLMMH-ban nem találhatók meg az 1895 őszétől bevezetett állami anyakönyvek, azokat a városi és községi anyakönyvi hivatalok őrzik.

A marosvásárhelyi egyházi anyakönyvek gyűjteménye 47,50 ifm terjedelmű és 1380 kötetből áll. Ebből 1918 előtti 44,00 ifm. A gyűjteményben található anyakönyveken kívül az egyes egyházközségi iratok között is vannak anyakönyvek. Ezeket az anyakönyvek gyűjteményében nyilvántartottaktól kurziválással különböztettük meg, a megjegyzésekben pedig jeleztük azok lelőhelyét.

A felekezeti anyakönyvek kimutatását a fondjegyzék végén, helységenként, azon belül felekezetenként (evangélikus, görög katolikus, izraelita, református, román ortodox, római katolikus, szombatos, unitárius), alfabetikus sorrendben közöljük. Az anyakönyvi jegyzékeknél használt római számok és betűjelek feloldása a következő:

I. Az anyaegyházhoz tartozó leányegyház(ak);

II. Az eredeti anyakönyvek fajtái:

AJ Keresztelési B/ Házassági C/ Temetési;

III. Mutatók:

A/ Keresztelési B/ Házassági C/ Temetési;

IV. Különböző bejegyzések: Beoltott személyek, bérmáltak/konfirmáltak, áttértek jegyzékei, egyéb

feljegyzések.

V. Anyakönyvi másodpéldányok, kivonatok:

AJ Keresztelési B/ Házassági C/ Temetési;

VI. Megjegyzések.

Az ismertetőben külön oszlopban tüntettük fel a levéltári segédletek milyenségét is. Ezek egyébként három félék lehetnek: latin vagy magyar nyelven írt korabeli segédletek (kor. seg.); levéltári munkatársak által készített levéltári leltárak (lev. lelt.); és az iratokat letétbe helyező szervek alkalmazottjai által készített átvételi leltárak (átv. lelt.). A romániai levéltári gyakorlat nem csak az iktatószám szerinti nyilvántartásokat (iktatókönyveket), a beadványi könyveket, s az azok mellékleteinek tekintett betűsoros tárgymutatókat és a számmutatókat tekinti korabeli segédletnek, hanem az iratképzők irattárosai által készített leltárakat, leltárkönyveket és betűsoros mutatókat is.

Az évkör rovatban a fond, a gyűjtemény és az azokon belüli sorozatokban található legrégebbi és legkésőbbi iratok évét jelöltük, ha azok 1918-ig lezárultak. Az 1918 utáni iratokat is tartalmazó fondok esetében a legelső évet és 1918-at közöltük, zárójelben pedig feltüntettük a legkésőbbi iratok évét.

17