Bicsok Zoltán (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 9. Hargita megye (Budapest - Bukarest, 2014)

Bevezetés - 3. A fontosabb iratképző szervek és levéltáraik

Olteanu subprefect ez irattárból mázsaszámra adott el papíranyagot a mészárosoknak. így váltak II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, azt követő pestisjárványok és éhínség, az 1765. évben szervezett székely határőrség idegen tisztjeinek garázdálkodásai, e határőrezredeknek a francia háborúkban részvétele, s az 1848/49. évi szabadságharc idejéből való okmányok húscsomagoló papírokká. ”36

A vázolt okok miatt Csík-, Gyergyó- és Kászonszék iratanyaga igencsak hiányosan érte meg a 20. századot, majd 1964-ben újabb súlyos fogyatkozás érte. Azért, hogy elkerülje a rendezéssel járó munkát, a rajoni Néptanács egyik osztályvezetője engedély nélkül, és értelemszerűen bármiféle válogatás nélkül, szállíttatott bezúzásra több mint öt tonna iratot - köztük bizonyára rengeteg pótolhatatlan dokumentumot is -, melynek csak kisebb részét sikerült utóbb visszaszerezni. De pusztulás lett a sorsa a vármegyeház lépcsőházában, a cementpadlón tárolt csomagok alsó rétegeinek is.37 A széki archívum megmaradt anyagát a Levéltár 1969- ben vette át a megyei Néptanácstól, miután azt 1966-1968 folyamán, levéltárosi irányítás mellett, napidíjasok cédulázták.

Az 58 folyómétemyi anyag öt fondra tagolódik: Csíkszék levéltára (1563-1876), Gyergyószék levéltára (1607-1851), Felcsíkszék levéltára (1656-1849), Alcsíkszék levéltára (1624—1849) és Kászonszék levéltára (1651-1846).38 Mindenik fondban főként kronologikusan rendezett és darabonként leltározott közigazgatási, jogszolgáltatási, illetve jogbiztosító iratokat találunk. A kötetek sorában kiemelkedő jelentőséggel a 17-19. századi törvényszéki és közgyűlési protocollumok (jegyzőkönyvek) bírnak.39

A Hargita megyei Levéltár Udvarhelyszék levéltára (1755-1874) néven az egykori anyaszék iratanyagából mindössze egy töredéket, 89 levéltári egységet őriz. Ennek legtöbb érdeklődésre számot tartó darabjai az 1755. és 1820. évi úrbéri összeírások. A széki levéltár 20. század eleji tartalmára vonatkozóan egy 1903- ban felvett átadási-átvételi jegyzőkönyv40 ad némi támpontot, eszerint a régi széki archívum legbecsesebb darabjai az 1561-től vezett sorkönyvek és mutatónaplók, illetve az 1614, 1623, 1674, 1679, 1685, 1689, 1700, 1701, 1702, 1712, 1713, 1721 és 1806. évi lustrák voltak. Miután 1925-ben megkezdte működését a kolozsvári - de gyűjtőterülete szerint erdélyi - területi levéltár, megkezdte a maradandó értékű levéltári anyag begyűjtését az egész tartományból. Egy belügyminiszteri rendelet értelmében Udvarhelyszék levéltárára 1932-ben került sor,41 azonban a kolozsvári levéltári vezetés arról értesítette a prefektust, hogy helyhiány miatt egyelőre nem tudja fogadni a mintegy 2-3 vagonnyira becsült iratot, így annak Kolozsvárra szállítása csak 1934 őszén történt meg. Udvarhelyszék levéltárát — ideértve a Székely Láda tartalmát is - azóta is Kolozsváron őrzik.

3.1.2. A neoabszolutizmus kori közigazgatási intézmények levéltárai

Az 1848-1849. évi szabadságharc leverését követően a császári hatóságok Székelyföldön felszámolták a széki rendszert, és katonai igazgatást vezettek be, amely öt évig tartott. E korszak közigazgatási iratai a kerületi és alkerületi biztosságok levéltáraiban találhatóak. A zömében német nyelvű iratok kutatása a kora36 RNLHMH, Dr. Pál Gábor iratai, 1017. sz. leltár, 7. sz. iratcsomó, 37. lap.

37 Pál-Antal Sándor: Levéltár-sors. In: Hargita Népe, 2. évf., 187. (196) szám. (1990. szeptember 6.)

38 Al- és Felcsíkszék, illetve Gyergyó- és Kászonszék levéltárainak román nyelvű megnevezésében helytelenül szerepel a fiúszék kifejezés, ezek ugyanis társszékek voltak, együttesen alkották Csíkszéket.

39 A fondok ismertetésére vonatkozóan lásd: Bicsok Zoltán: Csík-, Gyergyó- és Kászonszék levéltára (I.). In: Örökségünk, 2010/2. 10-12.; Uő: Csík-, Gyergyó- és Kászonszék levéltára (II.). In: Örökségünk, 2010/3. 12-14.

40 Az 1903. október 19-én készült jegyzőkönyv szerint Bíró Dénes vármegyei főlevéltámok, szolgabíróvá való megválasztása miatt, átadja a vármegyei archívumot - benne Udvarhelyszék levéltárát - Kamocsay Mihály vármegyei allevéltámoknak. - RNLHMH, Udvarhely vármegye levéltára - Alispáni iratok (18. sz. leltár), 9327-1903. sz. iratcsomó, 1. lap.

41 A belügyminiszter 1932. évi 2017A. számú rendelete a prefektúrákhoz, a régi levéltárak ügyében: „A Közoktatási és Kultuszminisztérium (Művészeti Igazgatóság) 1932. évi 6180. számú átiratában arról értesít, hogy a megyék és városok irattáraiban, az egész ország területén, hatalmas értéket képviselő régi iratok találhatók, mely dokumentumokat azonban (...) naponta az eltűnés és a megsemmisítés veszélyezteti. Az azokat megvásárló idegen kufárok és a hozzá nem értő hivatalnokok, akik az iratokat eladják, olyan kincset pusztítanak, amely nélkül népünk léte történetileg igazolhatatlan. Azért, hogy véget vethessünk a fent vázolt helyzetnek, az 1925. júliusi törvény értelmében kérjük sürgősen intézkedni, hogy törvényhatósága levéltárának minden 1870 előtti régi irata, a legrövidebb időn belül, természetes gyűjtő és megőrző helyére kerüljön, amely (...) (az erdélyi és bánsági törvényhatóságok esetében) a kolozsvári Állami Levéltár. ” (A szerző fordítása).

14