Református gimnázium, Miskolc, 1944-45

Komjáthy Aladár dr. Igazgatótanácsunk lelkészi elnöke volt. Mindössze egy esztendeje kezdte meg gyülekezetünkben egyházépítő munkáját, alig egy néhányszor volt alkalmunk vele együttdolgozni iskolai ügyekben, de máris igaz szeretettel, fokozódó nagyrabecsüléssel vettük körül Öt, aki maga volt a teljes összhang, a testet öltött békesség, a szelíd derű s akinél a nyugalom sohasem az indulatok tudatos és mesterséges lefékezése, hanem kiegyensúlyozott lelkének természetes sugárzása volt. Ezért gyászoltuk őt őszinte fájdalommal és megrendülve, amikor 1944 július 7-én 51 éves korában váratlanul és hirtelen elköltözött aa élők sorából. * Kiss Lajos Iskolánk nyugalmazott tanára 1945 április 2-án 81 éves korában hunyt el. Öreg, megfáradt szíve nem bírta már tovább viselni a háborúval reászakadt megpróbáltatásokat. Az alsódobszai magyar fiút a sárospataki főiskola nevelte. Ennek tiszta református szellemével telítve jött hozzánk az 1894-ben szervezett uj tanszékre s volt 35 éven át intézetünknek országos viszonylatban is neves művész-rajztanára. Mint tanár: a józan magyar észjáráshoz illő, tiszta logikával, eltanult mesterkélt fogások nélkül, könnyedén tudta világossá és tartóssá tennli a rajzoló geometria ismereteit. Mint művész: leheletszerűen finom, derűs alkvarelljeivel lélekmegnyugtatóan, szívnemesítően gyönyörködtet; a régi Miskolcról

1 pompás meglátásokkal készült képeiből felbecsülhetetlen értéket hagyott örökségül. Mint kartárs: atyai jóbarát volt, aki előtt olyan jól esett szívünkétől elkünket kitárni, meleg szíve áradásában fürödni, csmdes, egészségiem humora mellett pihenni. 1929-ben ment nyugalomba. Akkor is már betegen. A betegség azóta sem hagyta el soha. Otthonán kívül máshol alig is láttuk, de a<mük|oft találkoztunk vele, felragyogtak szelíd, barna szemei s a régi melegséggel /érdeklődött iskolánk minden apró-cseprő dolga felől. Volt tanítványai és tanártársai szeretettel és becsüléssel zárjuk szívünkbe emlékét.