Református gimnázium, Miskolc, 1937

életbe csak az esti párnaharc és verseny-szalámievés zökkentett bennünket vissza az olasz diákokkal. Hol szép, hol kopár vidéken, rengeteg alagúton, a Trasimenus-tó partján, az Arno és Tilberis völgyén át érkeztünk meg 9-én este Rómába. Bár fáradtak voltunk, mégis elsétáltunk még aznap este a Colosseum romjaihoz. Vasárnap a múzeumokat vettük sorra, a Nemzeti, a Borghese és a Capitoliumi múzeumok gazdag szobrászati és képgyűjteményét. Késő délután értünk a Forum Ramanumra. A diadalívek, oszlopdarabok, faomladékok temetőjéből próbáltuk felidézni a genius locit, a köztársaság és a császárság hatalmas korát. Végigsétáltunk a Palatínus kertjein, majd szembenéztünk Michel Angelo Mózesével s így tértünk.

1 vissza a S. Maria Maggiore melletti tanyánkra. Hétfőn a világ legnagyobb templomában, a Szent Péter-templomban voltunk. Azután a Vatikán remek szobrait, képeit s a Sixtusi kápolnát csodáltuk meg. Persze az alapos tanulmányozáshoz hosszú idő kelett volna, mi csupán végigsiettünk a gazdag gyűjteményeken s csak a nagyok között is a legnagyobbak előtt időzhettünk toválbb. Délután Róma központjaiban néztük meg a nevezetességeket, a világ első barokk templomát, a Gesu-templomot, Michel Angelo Krisztusát, a Piazza Navona szökőkútjait, a Pantheont, a Victor Emmanuelemléket s a hagyományos Trevit. Kedden reggel kiutaztunk Rómából a Via Appiára, megtekintettük a Sebestyén-katakombákat s innen Róma legszebb templomába mentünk át, a Szent Pál-templomba. Délutánra maradt a Lateráni székesegyház, a Santa Scala és a Foro Mussolini fehérmárvány csodái. Este mindenki azt nézhette meg, ami számára legkedvesebb volt Rómáiban; legtöbben a Colosseumba és a Forumra mentek. Napsütést, délolasz meleget várturJ; Nápolytól, de sajnos, az idő nem kedvezett. Az Aquarium érdekes hüllői után Nápoly lüktető belvárosát, a postát, a. Gallériát, a S. Gennaro-dómot jártuk végig s napnyugtakor a San Martinóról élveztük' a gyönyörű körképet. Másnap Capriba rándultunk ki. A fiúk közül sokan először utaztak tengeren. Sorrentón át érkeztünk meg a bájos kis szigetre. Milyen szép lett volna a színes villák' sora, Axel Munthe kastélya, a narancs- és citromkertek, a miniatűr Piazza, ha ragyogott volna a nap. Kedvünk azonban nem hagyott el s hazafelé versenyhangversenyt rendeztünk egy olasz diákcsoporttal, inig el nem értük a hadihajókkal zsúfolt kikötőt. Úgy terveztük, hogy éjjel felgyalogolunk a Vezuvra és ott várjuk be a napfelkeltét. Szép tervünket azonban elgáncsolta a viharos idő. Reggel a Muzeo Nazionale i zépségeit bámultuk, amíg bírta a lábunk. A felforgatott programún miatt nem is tudott az egész társaság kijutni Pompeiibe, de akik kinn voltak, azokat megdöbbentette a holt város látványa. Nagyszombat délután utazásunk utolsó pontjához értünk: Firenzébe. Húsvét reggel magyar istentiszteletet tartottunk, majd, Firenze gyönyörű tereit és templomait jártuk végig. A virágos Mái'!o Dómot, Giotto tornyát, a Battisteriot, a Santa Crocet, Piazza Signorát, Vecchio-, Strozzi-, Pitti-palotákat, a San Lorenzo- és Maria Novella-templomot. Mindenkit megragadott Firenze nemesen finom és harmonikus művészete. Kirándultunk Fiesoléba is és este az. Arno partjára. Utolsó délelőtt művészeti szempontból minden látnivalónknak a koronája következett: az Uffizi-képtár. Utána csa-'i annyi időnk maradt, hogy a Ponté Vecchión emlő' eket vásároljunk maradék líráinkon. Beszálltunk külön kocsinkba s hazafelé indultunk Magyarországba. A 2 hét vé30