Református gimnázium, Miskolc, 1937

nézték az ünnepséget, de zsakettben ültek a fán... ez az érdekes megjegyzés önálló, eleven gondolatsort indít meg a diákban. Tanárja vezetésével maga a diák ismerje meg a nép szellemét s ez az eszméitető munka önkéntelen összehasonlításokra fogja vezetni. Méltán duzzadhat önbizalma, ha az összehasonlítás a magyarság javára mutat különbséget, ha pedig a mi népünk alacsonyabbrendűsége ütköznék ki, úgy vezetjük a munkát, hogy felébredjen a diákban a nemesebbre való törekvés, egy új és erőtsebb kultúrakarat. Az olvasmány tárgyalása úgy történik, hogy a tanár olvassa először a szöveget s a tanulókkal együtt felírja az új szókat. Ö a táblára, a diák tintával a füzetébe. Néha neg lehet bízni előre is egy-egy diákot a szavak előzetes kikeresésével, vagy egy munkacsoportot az olvasmány előkészítésével. Azután kinyitjuk a körívvet és újra elolvassuk a szöveget, a tartalmat kérdésekkel egy üt* összeállítjuk, a kérdezésben a tanulók is részt vesznek. Kezdetben a tartalmat felírjuk a táblára, majd csak az olvasmány, illetőleg a megbeszélés vázlatát, később pedig csak egy-egy vezérszót. Fordítást kezdő osztályokban előre feladni sohasem szabad. A tartalomelmondást kiegészíti a stílusra, jellemékre, korra, világirodalmi kapcsolatokra utaló megbeszélés. Óraszám, tankönyvek. Iskolánkban az angol nyelv óraszáma teljesen megfelel a szükségnek, a német nyelv óraszáma a felső osztályokban kevés ahhoz a súlyos követelményhez, amit a német oktatáshoz, illetőleg németszakos kartársaink munkájához fűznek. Heti 2 órában tanítani, dolgozatot iratni és javíttatni, valamint érettségire előkészülni egyáltalán nem lehet. Tankönyveink csak részben megfelelők. Sok kifogás hangzik az új III. o. német, valamint a VII—VIII. o. angol és német tankönyvek ellen. Régi kívánságunk most is fennál: ne egyetemi tanárok, hanem gimnáziumi tanárok írják a tankönyveket, ők tudják igazán, mire van szükség s mennyit bír el a diák. A tankönyvek nagyságát pedig ne a kiadói érdek, hanem a szükség és a szülők teherbíró képessége szabályozza. Az új miniszteri rendelet értelmében az irodalom- és irodalomtörténet tanításánál saját hatáskörünkben csökkentenünk kell az anyagot. Most is leghelyesebb elv, 'ha keveset, de alaposan tanítunk. Kisebb jelentőségű írók műveit teljesen kihagyjuk, a nagyobbakat most is egész terjedelmükben dolgozzuk fel. Ha a szemelvények között választanunk kell, inkább költeményeket hagyjunk el, a próza nyelve közelebb van a társalgási nyelvhez. 12