Református gimnázium, Miskolc, 1936

iskolában ne a szerénységre, jellemességre, becsületességre tanítsunk, hanem ezeknek a szép tulajdonságoknak az ellenkezőjére. — Tárgyilagos vizsgálódás után el kell ismerni, hogy vannak híres emberek, akik az iskolában nem tartoztak az ú. n. jó tanulók közé. Petőfiről kimutattam, hogy ez téves felfogás, de szokták említeni Berzsenyit, Kisfaludy Károlyt, azután Edisont, a híres feltalálót. Ezek azonban többnyire művészemberek, vagy zseniális feltalálók. Tehát olyan kivételes egyéniségek, akikről gyermekkorukban már látszik az, hogy az Isten valami rendkívüli szerepet szánt nekik az életben. Emiatt azután már kicsi korban nyugtalanok, mert folyton foglalkoztatja őket valami gondolat, eszme, nem tudnak beleilleszkedni a megkötöttségbe, amibe más átlagember könnyebben beleilleszkedik, sőt azt egészen rendes életnek találja. Ilyen nyugtalanságot lehet tapasztalni a fent említettek diákéletében is. Ezen nincs mit csodálkozni. Pjdison világszellem volt, aki az emberiséget örök értékű találmányokkal gazdagította. Az ilyen, állandó aktivitásban élő zseniális szellem nem való a poros akták közé. Azt hiszem azonban, hogy csak nagyon kevés, nyugtalan, rossz viselkedésű tanulóval szemben lehetne elnézést gyakorolni azon a címen, hogy bizonyára egy Berzsenyi, Kisfaludy, sőt esetleg egy Edison szelleme lakik benne. Ha a művészek, feltalálókkal szemben az államférfiak, írók, egyházi méltóságok viselőinek diákéletét tesszük vizsgálat tárgyává, úgy más eredményre jutunk. Kossuth Lajos, Apponyi Albert, Tisza István, Hegedűs Lóránt, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Baltazár Dezső, Serédi Jusztin és sok más kiválóság, többek közt a mai magyar kormány több tagjának egykori jeles bizonyítványa fényes bizonyítéka annak, hogy több jó diák boldogul az életben, mint rossz. Ha most már ezek után azt hinné valaki, hogy én az ellenkező álláspontot képviselem és szerintem csak a jó diák érvényesülhet az életben, leszögezem, hogy nem erre a megállapításra akarok jutni. Nem, már csak azért sem, mert jó és rossz tanuló között szerintem nincs az az éles határvonal, mint talán sokan gondolják. Az akarat, a szorgalom hiányzik, nem a képesség. Többen meg is indokolják lustaságukat azzal a tetszetős állítással, hogy egyik-másik tantárgynak úgysem veszik hasznát az életben. Sajnos, némelyik szülő is segítségére van gyermekének ebben a helytelen felfogásban, mert talán nem tudják, hogy a mai pedagógia már nemcsak ismeretközlésből áll, amit az életben való hasz6