Református gimnázium, Miskolc, 1936
rab igen hatásos, ennek következtében ki is alakul mindjárt a felületes, helytelen felfogás: „íme, ennyit ér a tanároktól származó minősítés, az élet alaposan rácáfolt az osztályozásra. Egyik naturalista regényírónk, aki egy müvében a középiskolai oktatással kapcsolatban értékes gondolatokat is vet fel, müve egyik helyén szószerint ezeket írja: „A tiszta jelesek az életben igen sokszor elfáradt, eltaplósodott és általában igen közepes jelenségek. Igazi ígéretek azok a gyermekek, akik valamiben rendkívüli hajlamot mutatnak, vagy pedig általános gyors találékonyságot." Ebben a két irodalmi műben van kifejezve talán legerősebben az a felfogás, mely a közvéleményben is cirkulál a jó tanulók letöréséről és amely — akarva nem akarva — a középiskolai tanárság munkáját is gáncsolja. Nem lehet elmellőzni a nagy költőnkről.. Petőfiről szóló hamis felfogást sem, melyre azonban a válasz a legegyszerűbb, és minthogy az ő diákkoráról való vélemény a legelterjedtebb, ezzel kezdem fejtegetéseimet, azután pedig rátérek a többi érvekre. Mindenki ismeri azt a verset, melyben Petőfi azt írja, hogy ő sok szekundát kapott diákkorában. Ennek alapján valóban azt hihetnők, hogy Petőfi az ú. n. rossz tanulók sorából küzdötte fel magát a világ egyik első költőjévé. Ha azonban életrajzát figyelemmel elolvassuk, úgy azt találjuk, hogy a selmeci, iskolában, ahová ő 1838-ban került — ez az idő már a pánszláv mozgalmak kora — volt egy pánszláv érzelmű tanár, akire a máigyermekkorában is erős magyar érzésű és dacos Petőfi haragudott és nyakasságból nem készült, vagy talán csak néhányszor szándékosan nem felelt neki, mert a felelet nem a pánszláv érzelmű tanár felfogásával egyező lett volna. Azt is sokan tudják, hogy Petőfi az életkörülményei miatt más-más iskolákban végezte tanulmányait, azt azonban már nagyon kevesen tudják, hogy az aszódi Petőfi-gimnázium ma is őrzi Petőfi Sándornak és öcscsének, Istvánnak az ott végzett osztályokról szóló bizonyítványát, melyek arról tanúskodnak, hogy mindkét Petőfi minden/ tárgyból tiszta jeles volt. Hasonló bizonyítványt őriz a pápai iskola is a nagy költőről. Ha még hozzávesszük, hogy Petőfinek számos bordala azt látszik bizonyítani, hogy ő nagy borivó volt, mi pedig tudjuk ennek ellenkezőjét, akkor azt hiszem, mindenki tisztában lehet annak az általánosan ismert költeménynek tréfás jellegével. Alább ki fogom mutatni, hogy a fent jelzett hamis állítás igazolására felhozott példák inkább csak kivételes esetek, vagy 4