Református gimnázium, Miskolc, 1935

úr őméltósága látta el a nála megszokott keresztyén buzgósággal, gondos körültekintéssel és nagy lelkiismeretességgel. Egyháztanácsunk dr. Szilágyi Antal törvényszéki tanácselnök úr őméltóságában találta meg azt a férfiút, akit méltónak tartott arra, hogy az üresen maradt elnöki székbe ültesse. Aránylag nem régen került hozzánk. A magyar életet megrabló, hazánkat szétmarcangoló ellenséges megszállás kényszerítette arra, hogy a máramarosszigeti ref. jogakadémiával együtt, amelynek akkor már közel húsz év óta volt kiváló tanára, a csonka hazában keressen menedéket. Sorsa városunkba vezette. Ide is magával hozta hazaszeretetét, mély vallásosságát és egyházához való hű ragaszkodását. Ezek s más kiváló tulajdonságai hamarosan vezető szerephez juttatták egyházunk életében. Ezért fordult felé a közbizalom, mikor az elnöki szék betöltéséről kellett gondoskodni. Teljes bizalommal tekintünk működése elé. Ismerve egyéniségét, tudjuk, hogy igazi hozzáértéssel fogja irányítani ősi főiskolánk ügyeit, megértéssel lesz a tanári karhoz és gondos szeretettel az intézet falai közé sereglett tanulóifjúsággal szemben. Az idei iskolai év változást hozott az igazgatói állásban is. A nagymélt. Vall. és Közokt. Minisztérium 10.125—1936. Eln. sz. rendeletével március hóban Csorba György igazgatót, c. főigazgatót, — mivel tanári szolgálatának a nyugdíjazáshoz szükséges éveit betöltötte s a korhatárt is túlhaladta — a nyugdíjtörvény értelmében ápr. 1-vel nyugállományba helyezte. Csorba György markáns egyénisége közel 38 évi tanári, illetőleg igazgatói munka után hagyta el szolgálatának őrhelyét s távozott el a jól megérdemelt nyugalomba. A bizalom korán, már tíz évi szolgálat után emelte az igazgatói székbe, amelyet közel 28 évig töltött be. Nem szándékozom itt Csorba György érdemeivel részletesebben foglalkozni. Azok különben is úgy tanügyi körökben, mint városunk közönsége előtt közismertek. Csak nagy vonásokban emlékezhetem meg szaktárgyainak arról a szinte rajongó szeretetéről, melynek hatása nemcsak tanításán érzett meg, hanem arra késztette, hogy értékes tudományos munkásságot fejtsen ki. A Magyar Tudományos Akadémia már korán arra érdemesítette, hogy értekezését bemutatta. Tudományos értekezéseinek egész sora jelent meg. Nem egy német szaklapban látott napvilágot. Szaktudományának alapos ismerete s az abban való elmélyedés vezette két találmányának a felfedezésére. Tanári, igazgatói és tudományos munkássága több elismerést hozott számára a legfelsőbb helyről is. A Kormányzó Úr őfőméltósága 25 éves tanári jubileuma alkalmából a „signum laudis"-szal tüntette 21