Református gimnázium, Miskolc, 1934

42 közti] a 25. sz. Erdély c. vers nagyon gyenge; a 33. sz. Magyar hazám c. már könnyedebb, csak erőtlen; a 19. sz. Fohász c. ügyes verselőkészséget árul el, de a kötött forma kedvéért sokhelyt az értelmet is feláldozza. A 7. sz. Az elszakított magyarokhoz c. vers szerzőjének az előzőknél sokkal több mondanivalója van, csak szabad formát keresve, szétroncsolt kötött formánál nem jutott tovább. A 14. sz. A magyar jövő útja e. költemény társai fölé kerekedik mind formai, mind tartalmi tekintetben, ritmusa is könnyed. A díjat ez érdemli meg. Szerzője: Bodnár Endre VI. o. t. A 19. sz. Fohász szerzője ügyes verselőkészségéért dicséretet kap. Szerzője: Puskás Zoltán VIII. o. t. 12. A Turisztikai-díj a Bükkből való fényképfelvételek pályadíja volt. A 46. sz. alatt beadott öt fényképfelvétel ügyes fényképező munkája. A képeknek ugyan hibája bizonyos életlenség, ami valószínűleg a fényképezőgép tökéletlenségéből ered, de jó a témaválasztásuk és gondos a kidolgozásuk. A díjat megérdemlik. Szerzőjük: Bélley István VIII. o. t. 13. A Lévay József-díj pályatételére: Lévay József költészetének jellemzésére érkezett 5. sz. pályamű szorgalmas munka bizonysága. A rendelkezésére álló forrásmunkákat ugyan kissé idézgethette volna, a költemények idézgetésében meg több önállóságra kellett volna törekednie; a szülői szeretet, „a két öreg" iránti szeretet rajzát több melegséggel, Lévay forrón ragaszkodó lelkéhez méltóbb erővel kellett volna színesebbé tennie. Általában azonban a munka dicséretes buzgalommal öleli fel Lévay egész költészetét. Ha az írógépelés után gondosan átjavította volna a szöveget, több értelemzavaró hibát elkerülhetett volna. A díjat megkaphatja. Szerzője: Balogh Ferenc VIII. o. t. 14. A Horváth Lajos-díj az idén német irodalomtörténeti kérdés: Goethe Hermannja és Arany Toldija c. tétel pályadíja volt. A beadott 42. sz. pályamunka szerzője megértette a tételt, tárgyát kimerítette, de kidolgozásában sietség és elnagyoltság tapasztalható. Elég talpraesett bevezetés után úgyszólván lexikális sorrendben állítja egymás mellé a párhuzamos, vagy hasonló helyzeteket és felesleges részletességgel mondja el a Hermann és Toldi tartalmát. Befejezése eléggé találó. Szorgalomra vall az egyező és eltérő helyek megjelölése és jellemzése, bár az itt követett mód a szerkezet