Református gimnázium, Miskolc, 1934

36 pui, ők is meríthessenek abból és ezáltal megértőbb, értékesebb feleségek, jobb anyák lehessenek, de ha ennek az elérését sorsuk rájuk nézve nem teszi lehetővé, önállóan is járhassák az élet utait s magasabbrendű munkával kereshessék meg kenyerüket s ne legyenek arra kényszerítve, hogy a rokonok tartsák el őket, vagy alacsonyabbrendű m unkák végzésével legyenek kénytelenek életüket tengetni. Nem a nőemancipáció volt a gondolatában, nem szüffrazsetteket akart nevelni, hanem azt akarta, hogy a magyar nő legyen műveltebb s ennek áldásait árassza szét egész környezetére, a maga gazdagabb tudásával mozdítsa elő a következő nemzedékek szellemi színvonalának emelkedését. Ha összehasonlítjuk a mai nőnevelést, a nők helyzetét a köz szempontjából azzal az időével, amelyben Veres Pálné megkezdte áldásos működését, igen nagy különbséget fogunk találni s ebben a nagy javulásban oroszlánrésze van ennek a kiváló nagy magyar asszonynak. Aki a magyar kultúra történetében vívott ki magának olyan előkelő nevet, mint ő, az a magyar nemzet történelmének is számottevő alakjává lett. A kitűzött kérdésre három pályamunka érkezett, a 3., 35. és 41. számú. Tekintettel a tételek jelentékeny számára, ez az eredmény megfelelőnek mondható. A 3. számú, melynek jeligéje „Üdv azoknak, kik a női lelket jóvá és erőssé képezik, — Üdv azoknak, akik nőt nevelnek, — Mert a földet boldoggá teszik" bevezetésül a XIX. század nőnevelését, illetőleg annak elhanyagolt voltát ismerteti. Majd Veres Pálné életrajzét adja s leánya nevelésével kapcsolatban elmondja nevelési elveit s azt a módszert, melyet alkalmazott. Ezután a Nőképző Egyesület megalkotására tér rá s felsorolja a nőneve lés terén kifejtett munkásságát. Előadásában azonban nagyon is forrásmunkáihoz tapad s az összegyűjtött anyagot nem dolgozza fel kellő rendszerességgel, amint általában az egész munka szerkezete nem megfelelő. A kívánatosnál több helyet foglalnak el az idézetek. Kifejezései közül több nem állja meg a helyét, egyes szavakat helytelenül alkalmaz s nem egyszer ismétlésbe bocsátkozik. A kérdést elég részletesen tanulmányozta, a dolgozat terjedelme is kielégítő, de belső értéke nem iiti meg a kívánt mértéket. A 35. számú mű jeligéje „Küzdött, hogy a nő műveltségével és szívével a nemzeti jólét tényezője lehessen". A szerző