Református gimnázium, Miskolc, 1933

38 zott, de szerkesztési készsége még nem elég fejlett s nem tudja ismereteit önállóan elrendezni. Több gyakorlati példával megvilágítva jobb munkát adhatott volna még kevesebb elméleti anyag esetén is. A díjat így is megérdemli. Szerzője: Csató István VIII. o. t. 4. A Gubás-Kovács Mária-díjra, melyre történelmi tétel volt kitűzve József nádor címen, két pályamű érkezett; az egyik, a 27. számú (jelige: „A haza minden előtt") nem önálló munka, több helyen csak szószerinti lemásolása az egyik nagy napilapunkban két évvel ezelőtt „József nádor" címen megjelent cikknek. Négy forrásmunkát jelöl ugyan meg, nem látszik azonban, hogy ezeket tanulmányozta volna, annál inkább, sőt túlságosan is felhasználta ezt a nem említett ötödik forrást. A. 24. sz. munka „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét" jeligéjű, már komolyabb, több önállóságot mutat. Elég szép áttekintésben mutatja József nádor félszázados és a magyar nemzetre áldásos működését. A díjat megérdemli. E munka szerzője Harsági István VII. 0. t. 5. Rácz Ádám-díj. Feladat volt a harci gázok és az ellenük való védekezés ismertetése. A pályamű célja az volt, hogy az ifjúság figyelmét erre a nemzeti szempontból mérhetetlenül fontos kérdésre ráterelje s a kérdéssel foglalkozó irodalommal megismertesse. Ezért a beérkező pályamunkáktól sok eredetiséget a bírálat nem is várt, inkább a szerkesztésbeli ügyességet bírálta, ötletességet csupán a polgári gázvédelem kérdésében keresett a bírálat, de a pályázók éppen ezzel foglalkoztak a legkevesebbet. Beérkezett négy pályamunka. A 15. sz. miunka egészen leegyszerűsítve népszerű alakban tárgyalja a kérdést. Közben a tárgyhoz nem tartozó kérdésekkel is foglalkozik. Szerkesztése szétfolyó, a forrásmunkákat nem nevezi meg, de szorgalmasan idézi az egyiket. Sem díjat, sem dicséretet nem érdemel. A 34. sz. munka csak katonai szempontból foglalkozik a kérdéssel. Előadása száraz és az egész anyagot túlzottan rövidre mérte. A 2. sz. munka jeligéje: „Puissance" kielégíti egy kisebb előadás követelményeit, bár nem ment a szerkesztési hibáktól. Abban a reményben, hogy írója szükség esetén az olvasottakat a köz haszára tudja felhasználni, dicséretet és szorgalmi díjat érdemel.