Református gimnázium, Miskolc, 1931

31 senytársánál. Ügyesen használja fel a homéroszi eposzokkal kiváló tudósoktól eszközölt egybevetéseket s így tudomást szerez arról, amiről társa, úgy látszik, nem tud, hogy a Kalevala a világirodalom naiveposzai között méltó helyet foglal el. Az eposz tartalmának ismertetése azonban mind a kettőnél nehézkes és pongyola, stílusban is mind a kettő vét a szabatosság ellen. A 16. sz. ,,Emlékezzünk a régiekről" jeligés munka, mint tartalmasabb és a poétikai méltatásban biztosabb, nyeri el a díjat. Szerzői: Tóth Ágoston és Them Jenő VII. o. t., a 6. sz. munka dicséretben részesül. Szerzője: Eötvös László VIII. o. t. 7. A Szemere Bertakm-díj pályakérdésére: „Hebbel Ágnes Bernauer" c. tragédiája egy részletének műfordítására három munka érkezett. A 26. sz. „Mehr Licht!" jeligés részleteiben nem mindenben fedi az eredeti értelmét, ott-ott magyartalan, több gondosság mellett jobbat adhatott volna. A 21. sz. „Die Liebe siegt über alles" jeligés elég hűen fordít, de nyelve a drámai dialógus követelményeihez mérten erőtelen, színtelen. Az 5. sz. „Poetischer Realizmus" jeligéjű, bár itt-ott tévesen, másutt nem elég szabatosan adja vissza az eredetit, de nyelve a három közül legjobban felel meg a dráma követelményeinek, mint aránylag legsikerültebb, a díjra érdemes. Szerzője: Eötvös László VIII. o. t. 8. A Berzy Józsefné-díj, mint mindig, most is elégia pályadíja volt. Öt pályamunka versenyzett érte. A29. sz. „Elégia a kivágott gesztenyékhez" c. nehézkes, erőtlen vers. A 10. pz. „Gyerekkori pajtásomról" c.-ben kevés a költőiség, formája és verselése nehézkes, de nemes szívből származó érzéseiért dicséretet érdemel. Szerzője: Kalota József VII. o. t. A 3. sz. „Tűnődés a patak partján" c. tartalom és kidolgozás tekintetében elég ügyes munka, hasonlóképpen a 2. sz. „Anyám gondolatai" c. is, melynek tiszta levegője, szép gondolatai vannak, csak a kidolgozása itt_ott erőltetett és zeneileg döcögő; mind a kettő dicséretben részesül, de egyúttal megrovásban is gondatlan írásjelzései miatt: egyik sem tesz különbséget rövid és hoszszú magánhangzó közt (az örült nála őrült!), egyik se ismer vesszőt és pontot. Szerzőik, a 3. sz.-é: Kalota József, a 2. sz._é: Kuli Sándor. Legértékesebb „A megmaradt könnyek és imák" c. 19. sz. elégia, melyet tartalmi és nyelvi szépségei és gondolatokban való gazdagsága magasan pályatársai fölé emelnek, bár