Református gimnázium, Miskolc, 1930

34 István jött helyébe. Csak gyulai útja utáin hajlik a melanchtoni közvetítő felfogás elfogadása révén a kálvini irányzathoz. A pályamű második felében Sztárai irodalmi munkásságát szerző ügyesen taglalja és értékeli, külön-külön tárgyalván lírai egyházi énekeit és zsoltárfordításait, bibliai tárgyú epikus énekeit és dramatizált párbeszédeit, a magyar drámai költészet első két úttörő és irányt mutató alkotását. Stílusa mindvégig szabatos, lendületes és több helyen szinte költői. A pályadíj első felére érdemes. „A cél halál, az élet küzdelem; s az. ember célja: a küzdés maga" jeligéjű 13 sűrűn írt félívre terjedő pályamű sok, 16 forrás tanulmányozására támaszkodó, aprólékosabb részletekre is kiterjeszkedő dolgozat. Nem oly mély és átfogó, az okokra is rámutató, mint az előző; gondolatmenete sem oly egységes. De szép korrajzot ad s különösen a Sztárai irodalmi működésének az ismertetését adja kitűnően, bő részletességgel, megfelelő poétikai és ritmikai jellemzéssel, ami dolgozatának legfőbb érdeme. Ő mutat rá arra, hogy Sztárai drámai kísérleteiből egy trilógiát állíthatunk össze, amelynek ölső része elveszett. Stílusa épen adatszerűségénél fogva kissé egyhangúbb, azonban mindvégig világos és élvezetes. Szép a bevezetése és a befejezése. Ne használja máskor az új hit és „hitújítás", továbbá a protestantizmussal kapcsolatban sűrűn a „dogma" szavakat. A pályadíj egynegyedére érdemes. „A dicső nép... nevében él csak" jeligéjű pályamunka csinos kiállítású 9 kézírásos félívre terjed. Röviden, de értelmesen és világosan tárgyalja Sztárai életét; reformátor! működésébe szövi bele irodalmi munkásságát. Több fontos körülményt figyelmen kiviil hagy, épen ezért több helyen hézagos. Mindamellett amit mond, helyt álló. Stílusa mindvégig szépen folyó és szabatos; a magyarosságra is gondot fordít. Nagyobb készültséggel és több forrás tanulmányozásával egészen jót nyújthatott volna. A pályadíj egy negyedére érdemes. „A zsoltáros igehirdető" jeligéjű pályamunka szintén 9 félíves kézírásos dolgozat kezdő, de sokat igérő ifjúra mutat. Megkapó, kellemes hangú elmélkedő bevezetése s érdekes, hogy bár rövid lélekzetű munka, mégis ez említi, hogy Sztárai egyes lutheránus szokásoknál (amint mondja ő) megmaradt. Irodalmi munkásságának tárgyalásánál nem tesz kii-