Református gimnázium, Miskolc, 1929

29 verseléssel, a pályadíjat megérdemli. Szerzője: Hegedűs Imre VIII. osztályú tanuló. 8. A Magyar Károlyné-díj (10 pengő) pályakérdése volt: Herczeg Ferenc történeti regényei. Két munka foglalkozik a kérdéssel: a 3. sz. Tempora mutantur és a 11. sz. CsonkaMagyarország nem ország jeligések. Mind a kettő sorra veszi Herczeg Ferenc történeti .regényeit s tartalmi ismertetésük után méltatja az író jellemö és korfestő erejét. A 3. sz. nyomatékosan hangoztatja a regények szilárd kompozícióját, míg a 11. sz. kellő indokolás nélkül A pogányokban némi befejezetlenséget lát. A stíluskészség egyik munkában sem éri el a irodalmi tanulmány választékos világos és szabatos előadásmódját, bár az erre irányuló törekvés mindegyikben kétségtelen. Magyartalan kifejezések, pongyolán szerkesztett mondatok, szórendi hibák is találhatók bennük. A 11. sz. munka szerzője 13 félívnyi gépírásos oldalon behatóbban, részletesebben és hívebben ismerteti az egyes regényeket, mint pályatársa, ezért a díjat ez érdemli meg, szerzője: Darab Lajos VIII. oszt. tanuló. A 3. sz. munka szerzője dicséretben részesül: Jóczik Zoltán VIII. osztályú tanuló. 9. A Dr. Kovács Gábor-díj mindig szavalásra alkalmas, hazafias költemény díja. Két pályamunka érkezett be. A 27. számú Nem, nem, soha! jeligés elavult kalendáriumba illő, nagyhangú és zavaros vers. Valahonnan üstökön ragad a szerző egy neki megtetsző sort: Egyszer egy szép lánynak szerelmese ... s aztán erre ráerőszakol egy mindenáron-verset, ameiy csupa homályosság, keresettség. Nem sikerült. A 19. sz. „Hiszek Magyarország feltámadásában" jeligés már természetesebb hangú, de bizony ez is inkább csak poétái kísérlet, mint költemény. Semmi ihletettség nem érzik a sorokból, szánszándékoltan versbe foglalt prózai mondatok sora ez, de őszintesége a másik fölé emeli, eléggé zavartalan ritmusa, rimelése, tisztúltabb gondolkozása érdemessé teszi a dicséretre. Szerzője : Hegedűs Imre VIII. osztályú tanuló. 10. A Horváth Lajos-díjat .(10 pengő), melyet öt évenként váltakozó tudománykörből vett tételre szoktunk kitűzni, az idén klasszika-filológiai jellegű kérdés pályadíjává tettük. Párhuzamos helyek a Szigeti veszedelemben és az Aeneisben. A beadott 9. sz. mű szerzője megértette a tételt, de kidolgozásában sietség «s következésképpen elnagyoltság észlelhető. Rövidke bevezeté-