Református gimnázium, Miskolc, 1929

28 4. A Gubás Kovács JVTária-díj (15 P) pályakérdése volt: Bethlen Gábor és Erdély aranykora. Erre is egy pályamunka érkezett, a 8. sz. Röviden, de jól jellemzi Bethlent. Kiemeli azt a munkásságot, melyet kifejtett vallási, művelődési és gazdasági téren. Röviden rajzát adja Erdély állapotának Bethlen korában. Stílusa jó, helyenként lendületes. A díjra érdemesSzerzője: Illés József VIII. o. tanuló. 5. A Szemere Bertalan-díjra (10 pengő) Goethe: Todtentanz című költeményének fordítását kívántuk. Három pályaművet adtak be: A 24. sz. gyenge kísérlet, nehézkesen, pongyolán, sokszor az értelem rovására, kevés forma- és ritmusérzékkel fordít. A 6. sz. már gondosabb munkára vall, értelmesebben és lendületesebben fordít, ritmusa és rimei jobbak. Legsikerültebb a 15. sz., mely kissé szabadon fordít ugyan, de az eredetinek helyes, értelmes és lendületes fordítása. Stilusa könnyen folyó, sorai ritmikusan hullámzók, rimei jók és így a díjra ez érdemes. Szerzője: Telekes Péter VII. oszt. tanuló. A 6. sz. dicséretet nyer ; szerzője: Biró Sándor VII. osztályú tanuló. 6. A Solymossy Sámuel-díjra (10 pengő) az idén latin műfordítást kívántunk : Ovidius : A tavasz Tomiban című költemény részletének fordítását. Erre a tételre pályáztak legtöbben, 8 munkát adtak be. Teljesen sikerült azonban egy sincs köztük. Az 5., 13. és 14. számúak gyenge kísérletek, döcögős verselésű próbálkozások. A 16 .sz. Aurora jeligésnek verselése jobb, de két mondatot félreért és helytelenül fordít ; a 18. sz. Bis vincit etc. jeligés nagyon szabad fordítás, verselése kevert nyugateurópai; majdnem egyforma versenytársak a 7., 17. és 26. számúak, melyek a tartalmat pontosabban adják vissza, költői kifejezésekben is versenyeznek egymással, de a disztichont mégis a 17. sz. „Hominem te esse memento" jeligés kezeli legszabatosabban, így a díjat ez nyeri el, szerzője: Hegedűs Imre VIII. o. tanuló, a 16., 18., 17. és 26. számúak dicséretben részesülnek. Szerzőik: Spira Endre, Fodor György, Biró Sándor, Hegedűs Imre. 7. A Berzy Józsefné-díj (10 pengő) mint mindig, most is elégia pályadíja volt. A 20. sz. Unokaöcsémhez című költemény, melyet szerzője korán elhalt öccse emlékének szentel, gyengéd hangon, fájdalmas szavakkal, végén az elégia műfaji törvényének megfelelő megnyugvással, két sor kivételével, elég ügyes