Református gimnázium, Miskolc, 1928

23 tekintést ad az ezeréves magyar történelem kiváló nőalakjairól és néhány sorban találóan jellemzi őket. Stílusa azután is elég szabatos és folyamatos, a korrajz is gondos munkára vall, kár azonban, hogy itt-ott hiányosságok vannak, amik a munka teljességének a rovására írhatók. így pl. azon a helyen, hogy „1857. máj. 11-én általános amnesztia híre terjedt el a politikai foglyok között", elmulasztja megemlíteni, hogy az a nagy nap Rudolf trónörökös születésnapja volt. Egy másik helyen Bdlkó nevű auditorra hivatkozik, pedig előzőleg nem magyarázta meg világosan, ki is az a Bilkó? A magyar faj nyílt jellemére helyesen mutat rá a szerző a következő szép mondatban: ,,A magyar tud bátran harcolni és meghalni, de nem képes messze szétágazó és hoszszadalmas összeesküvésekre." Ha itt rámutatott volna az éppen ebben a korszakban (Bach-korszak, illetve provizórium; lefolyt Noszlopy-, valamint az Almássy—Nedeczky-összeeskiivés sikertelenségére, úgy a fentebbi mondatban rejlő igazság sokkal szembetűnőbb lett volna és a korrajz is szerencsés kiegészülést nyert volna. Teleki Blanka grófnő jellemzése megfelelő, az egész mű folyamán rámutat kiváló tulajdonságaira, de nem kapunk róla elég egységes képet, mert a mű különböző részeiben méltatja pár szóval, a mű végén pedig nem ad róla összefoglaló jellemzést. Szép és helyénvaló idézet zárja ugyan be a művet, de sokkal szebb lett volna a befejezés, ha Trianon által sujtott magyar ifjúságnak eszményképül állította volna a szabadságharc és az abszolutizmus korának ezt a kiváló nőalakját. Megemlíthető fogyatékossága még az, hogy a forrásmunkákat elhallgatja. Ezen hiányok miatt a dolgozat nem üti meg egészen a mértéket, de mint jó magyaros stílusban, gondos forrástanulmányok alapján megírt mű, dicséretet és szorgalmi díjat érdemel. A 26. sz. pályamunka (jelige:Hazádnak rendületlenül) bevezetése szintén élénk és lendületes. Azonnal lebilincseli az olvasót. Figyelmünk mindjárt a mű elején e bámulatos akaraterővel megáldott mártir-nő felé fordul, kit a szerző helyesen nevez a szeretet nagyasszonyának. A munka stílusa végig eleven, szabatos és magyaros, a korrajzra állandóan súlyt helyez, Teleki Blankának hazafias szerepére, áldozatkészségére, önfeláldozó lelkületére mindig rámutat. Bizonyos, hogy ezen a munkán is látszik a forrástanulmányok erős hatása, kisebb fogyatékosságok is talál-