Református gimnázium, Miskolc, 1928
17 s megilletődéssel hallgatta Farkas István esperes őt méltató gyászbeszédét és Balázs Győző tanár búcsúzó' szavait. — Azután a temetőben sírját állotta köriil a nagyszámú közönség s a tanuló ifjúság és felhangzott a Miskolci Daláregylet hatalmas, bús karéneke s végre megzendül a gyönyörű vigasztaló egyházi ének: „Nincs már szívem félelmére, Nézni sírom fenekére." — Molnár József emlékezetét sokan és sokáig meg fogják őrizni. 2. Kiss Lajos rajztanárt, aki a tanév folyamán betegsége miatt szabadságon volt, miután a tanév végén 35 éves szolgálata betelik, beadott kérelmére 1929 szeptember 1-ei hatállyal a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyugdíjazta. Az 1929 június 20-iki évzáró ünnepélyen előadott jelentésében az igazgató a következőkép emlékezett meg róla: „Kiss Lajost tanári pályáján szép buzgóság, jeles szakképzettség, nagy művészi érzék jellemezték, melyekkel egész nemzedéket nevelt a rajz és festészet terén. Hosszú és lelkes működése végén méltó elismerés illeti s jó emléke megmarad sokáig a lelkekben s megmarad a működésével kapcsolatos tárgyakban is. Nekem, akit hozzá az ifjúkori barátság emlékei is kötnek, könnyű azt mondani, hogy megmarad a szívekben is. Mert az együtt töltött ifjúkori idők munkái, az együtt átélt ifjúkori élmények olyanok, mint a csokorba kötött virágok; együtt színpompáznak, együtt illatoznak és együtt hervadnak el. A kultúra szolgálata pedig egy-egy intézménynél olyan, mint az örök tűz fentartása, melynek gerjesztéséhez mindig mások és mások viszik oda lelkök erejét, melegét és üdeségét. A tűz az tovább lobog, a lélek az el ég, mint a fa, elhervad, mint a virág. Bizonyára az emberek hálája, az Isten áldása lebeg minden nemes munka, minden ellángolt lélektűz áldozata felett. Kedves barátunk! Most ez ünnepélyes alkalommal az iskola egész közönsége szeretettel vesz körül és szeretettel is fog emlékében megőrizni." 3. Csorba György igazgató a tanév folyamán kormányzói elismerést kapott. Erről az 1929 június 20-iki évzáró ünnepélyen előadott jelentésében a következőkép emlékezik meg: „Tisztelt Közönség! Az objektív hűségre való törekvés a tanév történetének adatai felsorolásánál arra kényszerít,