Református gimnázium, Miskolc, 1926

VIII. Csökme László VII. o. t. pedig vigszavalattal vettek részt az ünnepélyen. Ez ünnepélyen hirdette ki a tanárelnök az önképzőköri pályázatok eredményét is, amely a tanárikar biráló bizottságának Ítélete szerint a következő: A „Soltész Nagy Ida"-alapitvány pályadíj tételéül az alapítólevél rendelkezésének megfelelően ez alkalommal a magyar történelem köréből tűzött ki tárgyat a tanárikar, ezen a cimen: „Szilágyi Erzsébet". A lelkesítő pályakérdésre csak egy pályamunka érkezett, a 24. számú, amelynek bírálata a következő: A dolgozat hangulatos kép s nem kimodottan történeti életés jellemrajz. Hiányzik belőle a korfestés, a közállapotok rajza, amelybe beleillesztve az élettörténet nevezetesebb mozzanatait, világosabban állana előttünk Szilágyi Erzsébet, mint a kor gyermeke; hiányzanak a családtörténeti vonatkozások is. Mindezek miatt Szilágyi Erzsébet alakja az események közt elszigetelt, aktiv szereplése kissé elszintelenedik s ezért nem is elevenedik meg előttünk kellőképen a XV. század történetéből az a darab, amelynek részben épen ő az irányítója. Pedig a szerző, akin ugy látszik, hogy az eseményeknek a lélekre való hatásait szereti kutatgatni s azokban elmélyedni, — bár egyik forrásának a kelleténél erősebb hatása alatt áll — ha az emiitett szempontokra több gondot fordít és önállóbb, sokkal jobbat tudott volna alkotni s történeti élet- és jellemrajz készítése lévén a feladat, nem hagyott volna ki minden 'kronológiai adatot. Nem foglalkozik pl. elég részletesen azzal, hogy milyen része van Szilágyi Erzsébetnek Mátyás királlyá választásánál s nem a Garayés Hunyadi-ház közötti egyezséggel sem, pedig épen ezekkel az eseményekkel kapcsolatban lett volna alkalma megvilágítani Szilágyi Erzsébet lelki világát s bemutatni őt ugy, mint a renaissance-kor szülöttét, akinek azonban a jelleme távol állott a renaissance-kor fogyatkozásaitól s aki abban a korszakban is „nagyasszony" tudott lenni.* írja a dolgozat szerzője, hogy egész legendák keringtek Szilágyi Erzsébet alakja körül. Ez érthető abban a babonával teli korban. Ezek közül a babonás elbeszélések közül legalább azt az egyet említhette volna, —• Bonfini elbeszélése alapján — amelyet Arany János „Mátyás anyja" c. költeményében dolgozott fel. Szilágyi Erzsébetnek a szerző által felhozott az az állítólagos kijelentése, amelyet a mantuai követ említ jelentésében, hogy t. i. „Inkább halva lássa fiát, mint korona nélkül" — nem a Mátyás.