Református gimnázium, Miskolc, 1917
10 kétszer is megváltozott. Október 1-én állásban való előrelépés folytán eltávozott Vértessy Sándor r. tanar, november 15-en pedig hasonló okok folytán Staudner Gyula h. tanár. Az ezzel járó változások kedvezőtlenek voltak az ifjúság tanítására, a megmaradt tanártestület rendszeres munkájára, nemkülönben kedvezőtlen volt az a különben országosan alkalmazott dolog, hogy januárban legalább is két hétig szüneteltetni kellett a tanítást a tüzelőszerek elégtelensége miatt és a tanév munkáját 1—2 héttel korábban kellett befejezni. Hátrányos volt egy pár osztálynak túl nagy népessége, a legfelső két osztály rendszeres tanításának, a már február hó 1-én elkezdett katonai tanfolyamok miatt való megszakítása stb. Hogy mindamellett az év munkáját az előzőéhez hasonló eredményekkel sikerült befejezni, az jelzi a tanártestület lelkiismeretességét, az óraadók köszönetre érdemes kisegítésének buzgóságát, az oly sokféle, szokatlan és súlyos körülmény behatása alatt álló tanuló ifjúság zömének komoly törekedését. Az 528 beírt tanuló közül nyilvános tanuló volt 486, magántanuló 42; az utóbbiak száma tehát a tavalyinál kevesebb. Az évzárás időpontjáig vizsgát tett 459, tehát a tavalyinál több. A jeles eredménnyel vizsgázottak száma 8%, a mult évinél valamivel több, a bukottak száma 22%, az előzőnél 1%-al kevesebb. Beírt növendékeinkközül református 52°/o,ámult évvégi arányszámnál 1%-kal több. A tanuló ifjúságnak a rendkívüli tárgyak tanulásában és az önképzésben való buzgalma megnyilvánult az iskolai egyletek felkarolásában, pl. az énekkar sikeres működésében és az önképzőköri pályázatoknak általában jó sikerében. Maga a tanári kar személyzete megváltozott Benkő Bélának h.-tanárrá választatásával, Szabó Barna nyugalmazott, Óváry Zoltán leánygimnáziumi tanároknak és Pétéi József tanító úrnak szíves kisegítő vállalkozásával. Gyász érte iskolánkat dr. Sassy János egészségtan tanárnak február 12-én történt halálával, aki 3 évtizeden át lelkiismeretesen vitte főgimnáziumunknak iskolaorvosi tisztét. A tanári kar és a tanuló ifjúság a közöttünk élők és velünk működők elhunytakor beálló megilletődésnek és fájdalomnak illő kifejezést adott. Az iskolaorvosi tisztet a tanév hátralevő részében dr. Katona László városi orvos úr látta el. Megtettük a lépéseket, hogy az immár 4 éve katonai szolgálatot teljesítő, részben nehéz munkában, részben súlyos megpróbáltatások szenvedésében hazafias kötelességüknek már sokat eleget tett tanáraink néhányát felmentetvén, az iskola szolgálatába visszanyerjük. Ez eddig nem sikerült. Azokat, akik közülök most